Mágneshorgászok Esztergomban jártak

A mágneshorgászok a tél közeledtével korábban még az oldalunkon nem publikált élményeikkel jelentkeznek. Következő beszámolójukban az esztergomi kiruccanásukra emlékeznek vissza. 

Egy ideje már azon gondolkozunk, hogy meg kellene próbálni olyan vízben is horgászni amit nem ismerünk. Nem egyszerű, hiszen szeretnék jó dolgokat fogni és mindezt úgy, hogy nem rendelkezünk semmilyen helyismerettel. Az elképzelésünk az volt, hogy egy olyan várost keresünk ami történelmileg  fontos és találunk ott egy nagyobb összefüggő vízterületet ami elég régi ahhoz, hogy megőrizze a múlt egy darabkáját.

Kis keresés után tudtuk, hogy a legmegfelelőbb hely Esztergom lesz hiszen már a 900-as évektől éltek itt emberek. Izgalmasan hangzik és ez még izgalmasabb lett ahogy tovább olvastunk róla. Tatárjárásnál, a törököknél,  az első és a második világháborúban is fontos szerepet játszott a város és itt is van egy Kis-Duna. Igaz csak néhány kilométer hosszú és keskeny is de a Bazilika lábánál fekszik, mind a két partján sétányok, parkok és látni valók vannak, tehát sokan megfordulnak itt. A hely megvolt csak indulnunk kellett. Mikor megérkeztünk a Prímás szigetre gyorsan körbe jártuk és három helyet néztünk ki a horgászathoz.

Az első a Kajak egyesület úszóstégje lett, a gondnok bácsinak itt is köszönjük, hogy megengedte, hogy használjuk. Nem sokat időztünk ezen a helyen, mert néhány vasrúdon és apróságon kívül nem fogtunk semmit. Ezért elindultunk a hajókikötő irányába, ott mindig lehet valamit fogni. Mikor oda értünk nem tudtunk felmenni rá, zárva volt a legtöbb bejárata és csak hajó tulajdonosok tartózkodhatnak a mólón. Szomorúan vettük ezt tudomásul de, tovább sétáltunk a Bazilika irányába. Sajnos a part végig köves amiben a mágnes könnyen el tud akadni így nem maradt más választásunk mint a Kossuth Lajos hídról horgászni. Itt hasznát vettük a kombinált szettünknek és a húsz méter kötélnek mivel az egyik végére a kisebbik, a másik végére a nagyobbik mágnest csomóztuk. Erre azért volt szükség, hogy kikötés helyett a mágnessel rögzítsük a felszerelésünket a híd fémkorlátján. Elkezdtük a dobálgatást, festői környezetben, szép rendezett partszakaszon .

Az első pár percben már megakasztottunk valamit, nehezen, de húztuk magunk felé. Ki is bukkant a vízből egy cső valami kerek dologgal a végén, most, hogy tartja a mágnes ki kell emelni valahogy, ezt csak a parton tudjuk úgyhogy a kötéllel és a végén a fémcsővel elindultunk lefelé a hídról. Sikerült, itt láttuk, hogy egy útlezáró bóját fogtunk, biztos ez is véletlen került a vízbe. Az idő telt és tovább kellett állni mivel még szeretnénk más helyet is megnézni. Folyásnak felfelé indultunk és nem messze találtunk is egy másik úszó stéget. Már ez első dobásoknál jöttek ki az apróságok, jó kezdetnek ígérkezik, bár a folytatás nem volt az. Rengeteg dolgot fogtunk,  grillnyárs, hajólámpa, csőbilincsek, drótkötelek de semmi olyat amire azt lehetne mondani, hogy értékes.

Az idő meg csak telt és eljött a horgászat vége, összepakoltunk és elindultunk haza. A Béke hídon keresztül mentünk és mikor felértünk rá gondoltunk megpróbáljuk itt még utoljára, elő a felszerelés és már horgásztunk is. Milyen jó ötlet volt hiszen első dobásnál megakadt a mágnesen. Lassan jött de tudtuk, hogy ez valami nagy, így nem is akartuk elsietni.  Nyugodtan higgadtan húztuk és vártuk, hogy a felszínre jöjjön a fogásunk.

Kezdetben egy fehér félkör rajzolódott ki a víz alatt és egyre csak emelkedett, mikor felbukkant tudtuk, hogy egy újabb biciklit sikerült fognunk. Elindultunk vele a part felé, de lecsúszott, nagy a mágnes tartóereje de a bicikli vázán az érintkezési felület kicsi. Elkezdtük keresni és pár dobás és egy autó rádió után ismét megakasztottuk. Néhány pillanattal később már kint is volt a parton, bár használhatatlan mert mielőtt vízbe került valaki ketté törte a vázát,örültünk a hiszen ezért és az ilyen fogásokért utaztunk ide. Bár történelmi ereklyéket nem találtunk de biztos, hogy még visszatérünk Esztergomba.

Üdvözlettel:

Erik és Dávid
A mágneshorgász csapat