Iskolai projekt a tudásformálás jegyében – 2. alkalom
Az iskolai projekt 1. alkalma után eltelt egy hét, és már izgatottan vártam a hétfő délutánt. Ismét ellátogattam a gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola 2. C. osztályába, hogy folytassuk a zéró hulladék iskolai projektet a gyerekekkel. Kiderült, hogy a legtöbb gyerek is már nagyon várta a folytatást.
Bevezetésként beszélgettünk arról, hogy a héten ki-milyen szemetet, hulladékot látott itt-ott elszórva. Legjobban azokon az embereken voltak megdöbbenve, akik az utcai szemetesekben keresnek még használható dolgokat. Talán most először gondoltak bele abba, hogy ezek a szegény emberek mennyi hasznos dolgot találhatnak a szemétgyűjtőkbe.
A napi fő program az osztály szemetesének átvizsgálása volt.
Bár az iskola öko iskola címet kapott több ízben is, és bár a folyosókon vannak szelektív szemétgyűjtő dobozok, az osztályokban nincsenek ilyenek (kivéve a miénket).
Kiterítettünk egy óriási letörölhető laminált papírlapot, és ráborítottuk a szemetet. Kb. 80 l szemét került az osztályterem közepére.
Iskolai projekt 2. alkalmával gyerekek körében.
A gyerekeket csoportokra osztottam (ugyanis abból elég komoly káosz lett volna, ha mindenki egyszerre akart volna turkálni), illetve aki nem szeretett volna válogatni a szemétben, annak természetesen nem volt kötelező. A gyerekek többsége viszont kihívásnak érezte, hiszen olyat engedtünk meg most nekik, irányított keretek között, amire egyébként nem lenne lehetőségük: a szemétben turkálhattak.
Az első csapat feladata az volt, hogy a lehető legtöbb műanyag szemetet (nem véletlenül nem hulladéknak nevezem) válogassa szét. Rengeteg üres, maszatos illetve szinte bontatlan joghurtos pohár, műanyag kanalak, zacskók (az a vékony szendvicses fajta) kerültek elő. A szeméthegynek a fele ilyen műanyag szemétből állt. Megbeszéltük, hogy a szelektív szemétbe csakis a tiszta
műanyagok kerülhetnek, így ha joghurtos poharat szeretnének beledobni, akkor ki kell öblíteni.
A második csapat papírt válogatott. Az előző joghurtos maszattól a papír többsége sem volt szelektálható állapotban, de legalább nem volt sok papír. Megkérdeztem őket, hogy szerintük mi ennek az oka. A válasz gyorsan érkezett: minden papírt felhasználnak: például mindkét oldalra rajzolnak.
Az utolsó csapat a zöld hulladékot válogatta ki. Nem túlzok, legalább 8kg-nyi alma került elő, egy vödör tele lett vele. Ami igazán sajnálatos, és ezen a gyerekek és a tanító néni is egyaránt megdöbbentek, hogy volt több érintetlen alma is! Én a kupac láttán, már tudtam, hogy ma a nyuszinak otthon jó dolga lesz. Megkérdeztem a gyerekeket is: kinek van otthon olyan háziállata, aki szereti az almát. Az osztály harmada már hozta is a szendvicses dobozát, zacskóját, és szétosztogattuk a rengeteg almát.
Az óra második fele egy kreatív feladattal telt: a három csoport három táblácskát készített: vegyes, papír, műanyag feliratokkal. És az osztály megkapta első saját szelektív hulladékgyűjtő dobozait.
A feladat mostantól egy hétig a fő szabály betartása mellett (csak tiszta papír és műanyag szelektálható), hogy külön gyűjtsék a papír, a műanyag és a vegyes hulladékot.
Már indultam volna, amikor a gyerekek még mindig bombáztak a kérdéseikkel: mit dobhatok bele, ezt így beletehetem-e, és hasonlók. És ez az ami nekem egyértelműen azt jelezte, hogy igenis van értelme foglalkozni velük.
Elégedetten, sőt boldogan távoztam iskolai projekt 2. alkalma után.
Mindenkinek sok sikert kívánok a nulla hulladék eléréséhez.
Andi ?
Ha még több hasznos tippet szeretnél olvasni a hulladék csökkentéséről, akkor keresd fel
a blogomat
vagy a facebook csoportot
