Hulladék nyomában – Hollandiában jártam
Hulladék nyomában – Hollandiában jártam! Vajon mi a helyzet Hollandiában hulladék témájában? Ott is szemetelnek az emberek, vagy mindenki szelektíven gyűjt? Ezen kérdésekre keresi a választ Tóth Andi külföldi útja kapcsán.
Idei nyaralásunk nem valamilyen meleg, vízparti helyszínre esett, hanem a kevésbé meleg Hollandiára. Az ok nagyon egyszerű: a nagyobbik fiam kint tanul és még volt vizsgája, amire ki kellett vinnünk őt, egybekötve ezt egy családi nyaralással. Ha már ott voltam, akkor igyekeztem megfigyelni az ottani szokásokat, főleg hogy egy 45 éve kint élő barátunk lakásában (csak terasz volt, kert nem) lakhattunk, Leiden városában.
Elsőként a legfontosabb tapasztalatom az volt, hogy alig volt szelektív hulladékgyűjtés a városban. Mindenki minden szemetet egy zsákba gyűjti és hetente 2 alkalommal a szemétszállító üríti azt.
Pontosítok: volt egy kicsi szelektív sziget a házunk közelében, ez:
Aztán utána olvastam, hogy Hollandiában milyen a hulladék újrahasznosítás, mert nem akartam elhinni, hogy ennyire nem foglalkoznak ezzel a témával. Gyakorlatilag meg sem lepődtem, hogy annak ellenére, hogy csupán kicsi szelektív szigetek vannak, és a házaknál nem jellemző a szelektív szemét gyűjtés, Európában, Hollandia az elsők között szerepel a szelektív hulladék kezelés terén. A szemétnek csupán 5%-a kerül szemétlerakó helyekre. Nagyon fejlett újrahasznosító rendszereik vannak, rendkívül nagy mennyiségben használnak biológiai úton lebomló termékeket.
Második érdekes tapasztalatom a termékek csomagolásával kapcsolatos. Az élelmiszer boltokban minden, de minden, elsősorban műanyag csomagolásban volt. A felvágottak, sajtok dupla műanyagban, plusz szeletenként fóliával elválasztva. Sajnos az nem derült ki, hogy ezek a csomagolóanyagok lebomlóak-e. Gyanítom, hogy igen.
Még a zöldségek és gyümölcsök is szinte minden csomagolva van. A pékáru szeletelve, csomagolva (bár vannak önálló pékségek, ahol kérheted saját táskában a kenyérfélét). Gyakorlatilag nem tudtam csomagolás mentesen vásárolni egy szimpla üzletben. Viszont kemény pénzeket érnek el, ha műanyag/neylon szatyrot kérsz a vásárolt termékek hazaszállításához (az a bizonyos „tescos” féle műanyag szatyor nem is volt kapható, csak vastag tartós műanyag táska).
Sajnos az esős idő miatt a csütörtöki piacnapon nem jutottam el a nagy élelmiszer piacra, de a fiam szerint ott sokkal barátibb a helyzet ebből a szempontból. Ehelyett viszont volt szerencsém eljutni Rotterdamban a Markthal nevű fedett piacra, ami inkább egy állandóan működő kulináris vásár volt: különleges élelmiszereket lehetett standokon 3 szinten válogatni.
Markthal, Rotterdam, Hollandia
Bár itt is voltak csomagolt termékek, de többnyire helyben csomagolták őket a vásárló igényeinek megfelelően, akár saját dobozba is.
Szétszórt szeméttel sehol nem találkoztunk, szinte még eldobott cigaretta csikkel sem. Jártunk kicsi és nagy városokban és pusztaságban egyaránt, de sehol nem futottunk bele szétszórt, vagy direkt suttyonban lerakott szemétkupacokba.
Dam tér, Amsterdam, Hollandia
Az egész ország tele van elektromos autókkal és elektromos töltőállomásokkal (na meg végtelen mennyiségű szélerőművel és napelemmel). A legkisebb kempingtől elkezdve, az egyetemi területen át, a legnagyobb városokig, mindenhol megtalálhatóak azok a speciális parkolóhelyek, ahol egyúttal elektromos töltőállomás is van az elektromos meghajtású autók részére.
Elektromos töltőállomás az egyetemi területen, Delft
A tengerparton (sajnos elfelejtettem fotózni) rengeteg szemétgyűjtő volt (szelektív is). Ennek az érdekessége, hogy a következő felirat volt rajta: „A tengerpart nem kuka, nem hamutartó – a szemetet ide dobd!” A képen a háttérben látszanak a szemetesek, van belőlük jó néhány.
Hulladék nyomában a tengerparton.
A kedvenc helyem Delft-ben az egyetemi terület volt, nemcsak a monumentalitása, látványa miatt, hanem környezettudatos nevelése miatt is. Bár ezt már nem is mondanám nevelésnek, mivel az itteniek zsigerből a szabályok szerint „szemetelnek”.
Egyetemi könyvtár kívülről
Hulladék nyomában – Egyetemi menza szelektív hulladékgyűjtője
A szelektív gyűjtőszigeten kicsit másképp szelektálnak mint itthon. Az első doboz a műanyag hulladéké (alig volt benne valami), a második és harmadik a vegyes hulladéké, az utolsó kimondottan a komposztálható evőeszközöké.
Komposztálható evőeszközök
Szintén lebomló, fehérítetlen leveses tálka
A tányérok papírból vannak, a leveses tálka is speciális papír, egyiket sem fehérítették, ami a gyártási folyamatot teszi zöldebbé. Az evőeszközök komposztálhatóak. És természetesen bármilyen ételt kérhetsz saját edényedben (sok diáknál láttam is ezt a módszert).
Egyetemi kávézó újrahasznosítandó kávéspohár gyújtő „szigete”
Mindent összevetve van még mit tanulnunk, van hová fejlődni, Magyarország ehhez képest a béka hátsója alatt van jelenleg. Ezért is fontos, hogy ha másképp nem tudjuk a környezetünket zöldebbé varázsolni, akkor mi egyénenként tegyük meg amit tudunk: NE termeljünk szemetet! Nem szabad a fejünket strucc módjára a homokba dugni, azzal a kifogással, hogy úgysem számít az egyes emberek saját kis harca.
IGENIS SZÁMÍT, MINDEN EGYES APRÓ HULLADÉKCSÖKKENTÉSI LÉPÉS SZÁMÍT.
Hiába voltam a hulladék nyomában így is alig találtam kirívó estet. Van mit tanulnunk.
Andi ?
Ha még több hasznos tippet szeretnél olvasni a hulladék csökkentéséről, akkor keresd fel
- a blogomat vagy korábbi cikkeimet a hulladékvadász.hu -n ide kattintva olvashatod.
vagy a facebook csoportot
