Köki vasútállomás elveszett undergroundja

Tennél, de nincs időd a szemétdombok eltakarítására? Támogass minket és elvégezzük helyetted a piszkos munkát! Támogatom a munkátokat!

Köki vasútállomás elképesztően rossz állapota kerül nálunk terítékre, eheti, minden szempontból rendhagyó és kimerítő cikkünkben. Fennállásunk óta először egy tősgyökeres helybéli lakost kértünk, hogy őszintén jellemezze, véleményezze a jelenlegi elkeserítő helyzetet.

Köki vasútállomás

Fotó: hulladekvadasz.hu

Az állomás az 1970-es években épült, egy időben a 3-as metró illetve a környékbeli buszjáratok végállomásával. Az akkor rendkívül modernnek számító épület, igazi közlekedési csomópontként funkcionált a busz, metró és vasútállomások közötti gyalogosforgalom kialakításával. Mindezt a központi felüljáróján megvalósítva, vasúti jegypénztárral és ABC áruházzal együtt. Külön újdonság volt az elektronikus utas tájékoztató táblák elhelyezése is a váróteremben, a gyalogos-felüljárón és a – nagy részben fedett – peronokon.

Köki vasútállomás

Az építés utáni napok akkori, modern állomásépülete. Forrás: indafoto.hu

Az 1990-es évektől azonban a Köki vasútállomás állapota elkezdett jelentősen romlani, amit főleg a vasútüzem krónikus pénzhiánya és a környékbeli városrészek társadalmának elszegényedése okozott. Nagymértékű műszaki és esztétikai pusztulás indult meg, amit leginkább a mozgólépcsők üzemképtelensége, a peronokra vezető lépcsők baleset veszélyessége és a perontetők katasztrofális állapota mutatott leginkább. Sokkal súlyosabb, hogy a 2000-es évek elejére már leginkább a hajléktalanok és a rendkívül elszegényedett társadalmi réteg központi helyeként szolgált az egykori modern központi felüljáró és környéke. Egy, az interneten talált egykori videó hűen tükrözi az akkori körülményeket.

Nagyszabású tervek révén 2008-ban megindulhatott a Bevásárlóközpont építése, amivel kezdetét vette egyúttal egy hatalmas építkezéssel egybekötött látványos bontás is. A 2011 végi átadással szinte egy időben indult meg a jelenlegi állapot kialakulása és annak fokozódása. Habár tulajdonképpen az állomás Bevásárlóközpont felöli részét levágva modernizálták, a másik, a vasútállomás rész érintetlen maradt, óriási kontrasztot indukálva. Itt a pusztulási folyamat megállíthatatlanul haladt és halad mind a mai napig a maga útján. Leglátványosabb formája a falfirkák minden válfajának különböző méreteket öltő megjelenése, szinte az összes oldalsó síkfelületen. Igazi lepusztult underground környezet alakult itt ki, megdöbbentően elhanyagolt körítéssel. Idén végre felcsillant a remény a vasútállomás felújítására is, ami mindenképpen indokolt, elkerülhetetlen.

Köki vasútállomás jelenlegi helyzetképe egy tősgyökeres helybéli lakos tollából:

Aki látni akarja a világ egy apró szegletét akkor, mikor születtem, 1985-ben, nem kell mást tennie, mint ellátogatni a vasútállomásra. Mikor ránézek, az omladozó betonelemekre, a málladozó több réteg festékre, a horpadt fémelemekre, a kosztól megfakult üvegekre – már amelyik megmaradt – nem tudok másra gondolni, mint a romló látásomra, a sajgó hátamra, lassan, de biztosan hulló hajamra. Vajon túl fog élni engem is?

Annak az ígérete se hat semmit, hogy ki tudja, mennyi turista megy el arra. Vagy éppen GDP-t termelő aktív magyar állampolgár. Arcukon belefáradt érdektelenség. Tudják, hogy legalább egy generáció felnőtt már, amióta áll és semmi nem fog történni. Inkább sietnek a belvárosba, az ottani szépség felüdülés a kőbányai Quasimodohoz képest.

Amikor erre járok, néha elképzelem, hogyan nézhetne ki, merre menne vajon a lépcső, hogyan futnának a tető szélén a díszítések? Olyan szép is volna. Fehér falakkal és kék üvegablakokkal képzelem. Légkondicionálóval, hogy az emberek meghúzhassák magukat a perzselő nyári meleg és a reszkető téli hideg elől. De nem lehet. Az az állomás örök.

Egyetlen dolog van rá hatással: az idő maga. Hiába örök, lassú, de biztos erózióra van kárhoztatva, mi pedig arra, hogy tehetetlenül végignézzük, ahogy menthetetlenül a végtelenség és az enyészet martalékává válik.

Köki vasútállomás volt, van és lesz. Már csak az a kérdés, hogy milyen állapotban: botrányos vagy végre megújult, modern és az európai normáknak megfelelően. Mi az utóbbinak szorítunk rendületlenül!

Ez is érdekelhet: