bejelento

Cinkota vadregényes dzsungele (videóval)

Share

Cinkota nem éppen trópusi esőerdőre emlékeztető egykori strandfürdőjéről híres, mindinkább közel 1000 éves történelméről. Budapest külső kerületének ez a része egyáltalán nem illik a környezetébe, egészen elképesztő, amilyen állapotban van.

Cinkota

Egy képen a dicső múlt és a pusztuló jelen. Fotó: hulladekvadasz.hu

A XX. század elején a területen elhelyezkedő egykori természetes tó Goldner Jakab jéggyárához szolgált jégtermelésre. 1926. július 8-án nyílt meg a Cinkota Strandfürdő, melynek hűvös vizét a Caprera-patak, majd a 70-es évektől pedig két fúrt kút biztosította. A szabálytalan alakú, 6350 m2-es medence akkoriban az ország második legnagyobb vízfelületű medencéjének számított. A jó megközelíthetőségének köszönhetően nyáron kedvelt helyszínnek számított a kikapcsolódni és a felfrissülni vágyóknak. Egyszerre akár 1.500 vendéget is be tudott fogadni. A II. világháborút is túlélve működött állami irányítás alatt egészen a 90-es évekig. Ekkor magánkézbe került és rövid idő után be is zárták. Azóta egy tájépítész kreatív diplomamunkája már adott reményt a modern megújulásra, de sajnos csak a reményt. Az egykori strandfürdő kálváriája mind a mai napig nem zárult le és az állapotok évről évre egyre rosszabbak.

A hatalmas területet szinte teljesen visszavette magának a természet. Több helyen hatalmas tátongó lyukak jelzik a – gyakran használt – bejáratot, erre az egykor szebb napokat látott strandfürdőbe. Kintről nézve már leginkább egy totálisan elhanyagolt, gazos és elburjánzott növényzetű park dzsungel juthat róla eszünkbe. Nehéz belegondolni, hogy egykoron itt milyen sokan töltötték a szabadidejüket vagy éppen a nyári meleget próbálták jobban elviselni egy jó strandolással.

Az egykori boldog idilli képnek nem hogy nyoma sincs, hanem inkább annak egy rendkívül negatív, totális pusztulást mutató változata. Az strand medencéjének csupán egy részen található meg a betonozott íve, de ott is megrongálva és összefirkálva. Tapasztalt városi felfedezőknek leginkább a Magyarországon még fellelhető elhagyott orosz laktanyák juthatnak róla eszükbe. Betonozás, ami a semmibe vezet vagy legalábbis be, a vadregényes dzsungelbe. Ezek, a megmaradt betonszegélyek baleset veszélyesek.

Az egykori hatalmas medence nyomait még a több helyen hiányos vagy felszedett beton járólapok őrzik, amik között már szinte mindenhol előbújt a természet. Nagy részen azonban ezek már a mocsár-lápszerű nádas vize alatt vannak, ami nagyjából a terület 2/3-át teszi ki. Ezeken a részeken békabrekegés sem ritka. A medence betonszegélye oldalán az egykori lépcső is észrevehető, mint egyfajta újabb “őskori lelet”.

A területet járva még a gyakori kisebb-nagyobb szemétlerakások a legszembetűnőbbek. Sajnos ez is az elhagyatott épületek és telkek sajátossága, illetve az is, hogy lehetnek olyan egyének, akik ott életvitelszerűen élnek. Erről nincsen bizonyosságunk, de a látogatásunkkor ennek voltak jelei. Semmiképpen sem mondható biztonságosnak a terület!

Az itteni elburjánzott természetről pozitívumként elmondható, hogy igazán szép is tud lenni, ami szürreális képet ad a terület egykori rendeltetésre nézve. Mindenképpen elgondolkodtató, hogy itt akár egy nagyobb park is elképzelhető, mert a növényvilág tartogathat még szép és látványos meglepetéseket. Fotókkal próbáljuk ezt is alátámasztani.

Cinkota ezen hatalmas és vadregényes területe segítségért kiállt minden négyzetméterével. A hely múltjához és a kerület látványos fejlődéséhez méltó megoldásért szurkolunk!

Share

Van még itt, ami érdekelhet