Mérgező füst és nyomor Nógrád megyében

Mérgező füst és nyomor jut osztályrészül környezettudatos honfitársainknak Nógrád megyében, ahol egy családfő elkeseredett harcot vív családja egészségéért.

Mit tegyünk, ha hulladékot éget a szomszéd? című cikkünk nyomán kaptuk az alábbi levelet egyik kedves olvasónktól, aki már szinte mindent megpróbált azért, hogy jobb belátásra bírja szomszédjait, mindhiába. A levele mélyen elgondolkodtató és valós problémákat mutat be Magyarország elmaradottabb részeiről, ahol a környezeti tudat és szemételformálásról még sosem hallottak.

Az Olvasói különvélemény rovatunkban a szerkesztőségünkbe beérkező leveleket osztunk meg, amik valós társadalmi problémákról szólnak.

A Nógrád megyei mérgező füst problémájáról és áldatlan állapotokról szóló olvasói levél:

„Nem is tudom, hol kezdjem. Nógrád megyében élek a családommal. E vidék az ország más tájaihoz képest elmaradottabb, néha már már úgy tűnik kihagytak bennünket a fejlődésből és értem ezt mindenre.

Mérgező füst száll Nógrád megyében: Nógrád, 2018.10.17., déli 12 óra. / Fotó: facebook.com/avaregetes

A fiatalok elhagyják a megyét, továbbtanulás, vagy munkavállalás céljából és utána már nem is jönnek vissza. A szakképzetlen és alul iskolázott egyének, családok megyéje lett Nógrádból, kis túlzással, akik nagy részét abszolút nem érdekli a környezetvédelem, sőt azt sem tudják, hogy mi az, – az alul iskolázottság miatt.

Komposztálás? A füst öl? Ne szórd szét a hulladékot a környezetben? Hát ezek az emberek abszolút, de még csak azt sem tudják, hogy mit jelentenek ezek a szavak, mivel ők csak a mának élnek és a túlélésért küzdenek, és ráadásul ez nekik annyira természetes, mint másnak az, hogy levegőt vesz.

De nézzük is csak meg azt, hogy mire is gondolok. A Szécsényi Járásban nagyon elterjedtek a rongyüzemek, mint vállalkozások. Tehát ugye ez azt jelenti, hogy Nyugat Európából a használt ruha neműt gyakorlatilag fuvar díj árán szerzik be a vállalkozók, majd ezt követően a kis üzemükben a munkavállalóik feldolgozzák és eladásra kerül gyáraknak vagy más üzemeknek géprongyként. Igen ám, de keletkezik a rongyüzemben rongyhulladék is.

Hát csak nem gondolja bárki is, hogy majd esetleg veszélyes hulladékként kezeli bármelyik vállalkozó is és elszállíttatja? Nem, fúj…hát az súlyos pénzbe kerül. A tél közeledtével inkább adjuk oda a munkavállalóknak, hogy szegényeknek legyen mivel fűteniük. Hát igen, na de mi van abban az esetben, ha a falu lakosságának túl nyomó többsége ehhez hasonló üzemekben dolgozik? Hát akkor az van kedves barátaim, hogy a település túlnyomó többsége rongyhulladékkal fűt 🙁

El lehet képzelni, hogy ott ősztől tavaszig az ember fuldoklik a mérgező füst miatt! Mi a megoldás? Jelentse fel az ember a falu lakosságának 80 %-át? Hát…az érdekes lenne…..!!! Kampány, hogy fűtsenek okosan? Hát az érdekes lenne.

Egyébként próbáltam szórólapozással, beszélgetéssel felhívni a figyelmet. Azt sem tudták, hogy miről beszélek…mivel alul iskolázottak…jah.. és azzal védekeznek, hogy nincs pénzük tüzelőre. A tegnapi napon Rimóc Községben voltam dolgozni, amikor is a falu szegregátumi területe fölött magasodó hegy mögötti erdős részen hatalmas hömpölygő fekete füstöt láttam. Na ugyan mi lehetett az?

Hát persze, hogy a jó öreg módszer a vas- és fémhulladék gyűjtéséből származó réz vezetéket befoglaló gumi anyag égetése. De nem ám, hogy házaknál…áh…hát azért már egy párszor kaptak bírságot. Muszáj fejlődni és továbbhaladni a korral még Rimócon is. Küldjük el a gyerekeket az erdőbe a rézkábelekkel jó messzire és gyújtsák fel ők, mert hát mire bármelyik riasztott szerv beér a helyszínre addig a figyelők segítségével a fürge kisgyermekek elillannak a helyszínről…és ha még szerencséjük is van akkor addigra talán leég a gumi a kábelről és nyoma veszhet annak is…!

Kábelégetéssel a rézt nyerik ki az elektromos vezetékekből. / Fotó: Rákosmenti Mezei Őrszolgálat

Hm….a szomszédom szintén vas- és fémhulladék felvásárlásával és annak értékesítésével foglalkozik. A Ti öt pontotokon már rég túl vagyok….

1. Ne dugjam homokba a fejem…
2. Beszéljek a szomszéddal…
3. Stb…
4. Stb…
5. Stb…

Ennek a családnak nincs más választása, hiszen szintén alulképzett. A vasban meg jó pénz van. Nem érdekli őket semmi és senki. Oké, már engem sem. Szóltam a tűzoltóknak, adtak neki egy 10.000 forintos bírságot, amit nevetve kifizetett. Szóltam a NAV-nak, persze amikor kiértek már nyoma sem volt vasnak, még jó hogy képeket csatoltam a bejelentésem mellé, mert még lehet hogy én jártam volna rosszul! Értesítettem a Járási Hivatalt. Természetesen ők sem találtak semmit, így bírság sincs.

Ez a család okos, mivel 3 köbméterig tarthat magánál vas- és fémhulladékot -a hatályos jogszabályok alapján- így arra nagyon ügyelnek, hogy azt ne lépjék át. Így ha riasztás is van senki nem tudja őket elkapni. Újabb módszer! A melléképületben van nekik egy öntött vas kád! Ebbe rakják bele a vezetéket éjjel. Tesznek rá fűrészport és homokot, hogy késleltesse az égési folyamatot és egyben a fűrészpor segítségével nehezen megállapíthatóvá váljék, hogy ott mit égetnek. Füst szinte semmi, a szag is elég érdekes, inkább hasonlít a fára, mintsem a gumira…csak onnan tudom, hogy lehet benne valami, hogy a torkom jelez és fulladási rohamok jönnek rám!

A kép illusztráció, de már láttunk hasonló nagyságú lakossági hulladékégetést is. / Fotó: Kiss Gábor

De mivel rengeteg vas- és fémhulladékkal foglalkozó család él a járásban, így el lehet képzelni azt, hogy milyen is itt az egyébként páratlan környezeti szépséggel megáldott terület levegője. És akkor a közelmúltban napvilágot látott cikk. Nógrádban az amúgy is rossz magyar átlagnál még kevesebbet élnek az emberek! Na vajon miért?

Szeretnék tenni itt helyben a környezetünkért, de reménytelennek érzem a helyzetet, mivel szinte nagyon kevés az az ember aki felismeri a problémát és az ember mellé áll, mivel mi már kevesen vagyunk itt. Tekintettel arra, hogy ugye „kiscsaládom” létszáma elég jelentős és hát ugye ha kitudódik, hogy ki a bejelentő akkor általában azt felkeresik. Persze tudom lehet kérni zárt adatkezelést is, de ha egy utcában egyedül vagy szinte a sok „ellenféllel” szemben talán nem nehéz kideríteni, hogy ki a bejelentő. Egyre nehezebb itt a helyzet.

Természetesen hetente teszem az újabbnál újabb  bejelentéseket, de kevésnek érzem magam hozzá ezért már azon gondolkodunk, hogy elköltözünk innen. Amikor e sorokat írom nektek, éppen kúrálom magam és családomat, mivel a múlt héten is jó adag műanyag füstöt nyeltünk, így azóta is azt köhögjük. Ezek voltak gondolataim a témához, természetesen, ha valaki tanáccsal tud szolgálni azt meghallgatom. Köszönöm, hogy elolvastátok e levelem.”

A levélben olvasható történet többféle társadalmi problémát vett fel. Általánosságban elmondható, hogy a mérgező füst és a nyomor problémája nem csak Hazánkra, hanem a világ többi országára is jellemző, ami csak akkor oldódik meg, ha lakosság és állam közös erővel tesz a környezetünk és ezáltal egészségünk megmentéséért.