Az óceáni műanyaghulladék problémáját nem oldja meg az újrahasznosítás
Az óceáni műanyaghulladék mindent elborító és megmérgező problémájáról már évek óta szólnak a hírek, de a végső megoldás még mindig várat magára.
Az óceánjaink műanyagokkal szennyezettek és egyre többször láthatunk olyan képeket, olvashatunk olyan történeket, amelyekben bálnák vagy teknősök fulladnak bele a szemétbe.
Az óceáni szemétszigetek kialakulásának okairól szóló videónk.
Az óceáni műanyag mára mindenki számára nyilvánvaló probléma, de mi a megoldás?
A felszínen egyértelműnek tűnik a megoldás: csökkenteni vagy éppen meg kell szüntetni a műanyag gyártást. Az óceáni műanyag 90 százaléka mindössze 10 folyóból származik, amelyek körül nyolc Ázsiában van. Az öt legnagyobb műanyagszennyező ország Kína, Indonézia, Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnam. Utóbbi tengerparti strandjain például halmokban áll a műanyag hulladék.
Ha azonban a felszín alá nézünk, láthatjuk, hogy ezek a fenti tények a szennyezéssel a világ déli részét vádolják, mintha az északon élő embereknek közük se lenne hozzá, mintha nem felelnének ők is a válságért.
Ha a hulladékot nem az egyének csoportjai által termelt anyagként, hanem inkább a társadalmi-gazdasági rendszer termékeként értelmezzük, amely hozzájárul a szeméttermeléshez, sőt támogatja azt, akkor a fenti adatok egészen más színben tűnnek fel. Akkor már látszik, hogy a nyugati fogyasztók is a probléma részét képezik és nem szabad őket a felelősség alól felmenteni.
Műanyaggal szennyezett tengerpart Balin. / Fotó: Shutterstock
Egyenlőtlen hulladékáramlás
Az ázsiai országok régóta részt vesznek a műanyag hulladék feldolgozásában, ami az északi országokból érkezik, de 2018 januárjában Kína betiltotta a hulladék importálását (amelynek nagy része északról jött), ezzel pedig teljesen felborította a műanyag hulladékkal való kereskedelmet.
Az új jelentések szerint Kanada, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Ausztrália a tavalyi év nagy részében a probléma megoldásával foglalkozott. A hulladék nagy részét a Kínával szomszédos országokba vitték, például Indonéziába, a Fülöp-szigetekre, Thaiföldre, Malajziába és Vietnamba. Ezek közül négy az úgynevezett leginkább környezetszennyezőbb országok közé tartozik.
Magyarországot is érinti a műanyaghulladék problémája. Itt éppen a Maros szennyezése látható 2018 nyaráról.
Ezeket az országokat mostanra túlterhelte a hatalmas mennyiségű műanyag. Vietnam például bejelentette, hogy 2019 elején megtiltja a műanyag hulladék importját, mert a lakosok romló környezeti feltételektől, illetve betegségektől tartanak.
Problémák és egyenlőtlenségek exportja
Az egyes emberek egy része, főleg a világ északi részén próbálja csökkenteni a műanyag fogyasztásukat. Mindössze annyit tesznek, hogy kerüli az olcsó műanyag szívószálakat, egyszer használatos szatyrokat és csak tartós, fenntartható körülmények között készült termékeket használ.
A Háztartásunk hulladék nélkül rovatunkban, Tóth Andi bemutatja a magyarországi „zero waste” életstílust. Egyszerűbb, mint gondolnánk.
Sajnos ezek a „megoldások” megőrzik az egyenlőtlenségeket mind nemzeti, mind nemzetközi szinten. Hiszen nem mindenki engedheti meg magának például, hogy drágább bambuszfogkefét használjon. Emellett a tartós megoldások gyakran több összetevőből állnak, amelyeket nehezebb szétválasztani az újrahasznosításhoz, amikor már elhasználódtak és a hulladékáramba lépnek – és ha már bekerültek, lassabban bonthatók le.
Az óceáni műanyaghulladék mennyisége mára már kontinens méreteket öltött.
Az egyéni cselekvésre való összpontosítás figyelmen kívül hagyja azt a tényt is, hogy a műanyag csomagolásokat használó vállalatokat állami finanszírozású települési hulladékprogramok támogatják. A könnyebb műanyag csomagolás ugyanis olcsóbb világ körüli szállítást eredményez – ez pedig tovább ösztönzi az olcsóbb műanyag gyártását és fogyasztását.
A fogyasztói életmódunk legnagyobb hosszú távú következménye a hulladékkal szennyezett terek létrehozása. A szennyezett óceánok és szemetes tájak egyre gyakoribbá válnak, egyre több figyelem irányul a helytelen hulladékgazdálkodásra, így a „szennyező országokról” is elterjedt a nézet, hogy rosszul kezelik és rosszul használják a műanyagokat. Azok, akikhez végül eljut a hulladék, fizetik meg a végső árat az északiak műanyaghasználatáért.
Rendbe tenni a dolgokat
A szemét elszállítása a világ északi részéről a déli országokba, immár több mint 30 éve ellentmondásos téma. Az ENSZ fejlesztési programja (UNDP) 1989-ben azzal érvelt, hogy a jelenség megőrzi az egyenlőtlenségeket és támogatja a hulladék határokon átnyúló mozgását. Az UNDP nemrégiben pedig a veszélyes hulladékokról szóló Bázeli Egyezmény felülvizsgálatát javasolta, hogy az importált műanyaghulladékot már ne nevezzék „zöldhulladéknak”. A változtatás megadta volna a fogadó országoknak a jogot, hogy visszautasítsák a szennyezett vagy vegyes műanyag hulladékot azzal az indokkal, hogy az nem kezelhető biztonságosan.
Bár ezt a módosítást nem fogadták el, mégis elősegítené, hogy jobban megértsük az óceáni műanyaghulladék keletkezését ahelyett, hogy a fejlődő világok okolnák a helytelen hulladékkezelésért.
De tévedés ne essék, amikor kidobjuk az egyszer használatos poharakat, újrahasznosítjuk a folpackot, akkor a globális egyenlőtlenségek struktúráit támogatjuk. Az etikus fogyasztás ugyanis még mindig fogyasztás, és nem mindig lesz újabb ország vagy hulladéklerakó, ahova a kidobott dolgainkat vihetjük.
Az újrahasznosításra való bátorítás jónak tűnhet, de nagyobb következményei is vannak. Az újrafeldolgozás nem fogja megoldani az óceáni műanyaghulladék problémáját.
A déli országokra való ujjal mutogatás a rossz hulladékkezelés miatt csak a problémák exportja, illetve egyszerű áldozathibáztatás. A valódi megoldás a csökkentett fogyasztáson és az egyenlőbb hulladékgazdálkodási gyakorlatokon alapszik. Viszont ehhez hozzávéve a fenntartható ötletek jutalmazását, illetve a vállalatok arra való kényszerítését, hogy fizessék meg az általuk termelt hulladék eltakarítását.
Forrás: The Inertia
