Támogasd környezetünk megmentését, a hulladekvadasz.hu üzemeltetőjét, a JÖN Alapítványt.

Eddig több ezer bejelentés hatására több ezer tonna hulladék felszámolásában működtünk közre vagy szerveztünk több száz fős szemétszedési akciókat és váltunk Magyarország legaktívabb környezetvédelmi mozgalmává. Tevékenységünknek azonban komoly költségvonzata is van, amit eddig az alapítvány tagjai saját erejükből finanszíroztak meg. Segítségeddel tovább folytathatjuk a munkánkat.




Banki átutalással ide kattintva.

Szintetikus szálak az óceáni élővilág újabb gyilkosai

A szintetikus szálak a legújabb vizsgálatok szerint nagyobb számban tizedelik az óceáni élővilágot, mint eddig gondoltuk, avagy egy újabb gyilkos színre lép.

Egyre több adatunk van arról, hogy milyen szinten szennyezettek a világ óceánjai. A számok pedig ijesztőek, a műanyag hulladékok már szó szerint minden pontra eljutottak.

A ruhanemük aprózódása a szintetikus szálak terjedésével egyenlő. / Fotó: Sarah Nelms

A ruhanemük aprózódása a szintetikus szálak terjedésével egyenlő. / Fotó: Sarah Nelms

A kutatók több tucat halott bálnát, delfint és fókát vizsgáltak meg, a testükben talált műanyag többsége pedig meglepő módon nem a műanyag szatyrokból vagy szívószálakból, hanem a ruháink szövetéből származó szintetikus szálak voltak.

Az Exeteri Egyetem által csütörtökön nyilvánosságra hozott tanulmány szerint a kutatók 10 különböző fajhoz tartozó, összesen 50 tengeri emlős emésztőrendszerét vizsgálták meg, amelyeket Nagy-Britannia partjainál találtak.

146 műanyagtermék okozta az ámbráscet halálát

146 műanyagtermék okozta az ámbráscet halálát

Minden egyes állat testében volt mikroműanyag (5 milliméternél kisebb műanyag darab). A részecskék 84 százaléka műanyag szál volt, míg csak 16 százalék volt nagyobb műanyag darab. A szálak 60 százaléka pedig nylon volt, amit rengeteg ruhában megtalálhatunk, többek közt a jóga nadrágokban, harisnyákban és zoknikban is.

Egy elpusztult delfin a tenger kavicsmezején. / Fotó: Frazer hooking and csip.

Egy elpusztult delfin a tenger kavicsmezején. / Fotó: Frazer hooking and csip.

Az nem derült ki, hogy az vezetett-e ezeknek az állatoknak a halálához, hogy műanyag halmozódott fel a testükben. RobDeaville, a tanulmány társszerzője ezzel kapcsolatban elmondta a HuffPostnak, hogy más tényezők is elpusztíthatták őket, például a partra sodródás, fertőző betegségek vagy az éhezés. Deaville azt is megjegyezte, hogy az állatokban csak kevés műanyag volt.

A műanyagok hatása a tengeri állatokra általánosságban véve sincs még alaposan felmérve, és minél nagyobb az állat, annál kevesebbet tudunk ezekről a hatásokról. A Lund Egyetem 2016-os tanulmányából már kiderült, hogy a mikroműanyagokat tartalmazó planktonokat fogyasztó halak ragadozó magatartása megváltozott és az étvágyuk is csökkent. A mostani, exeteri jelentés szerzői szerint még több kutatásra van szükség ahhoz, hogy a műanyagok élő szervezetekre gyakorolt hatását megértsük.

LouiseEdge, a Greenpeace óceáni műanyagok ellen küzdő kampányának egyesült királyságbeli vezetője egy nyilatkozatában „baljósnak” nevezte az eredményeket, hozzátéve, hogy a tanulmány rávilágít az óceánok szennyezettségének mértékére. A Greenpeace egyébként a kutatókkal együtt dolgozott a tanulmányok.

A szerző azonban óvatosabban fogalmazott az eredményekkel kapcsolatban: „Az én nézőpontomból nem annyira vagyok biztos benne, hogy szükségszerűen baljósnak kell ezt tekinteni – bár igaz, hogy az összes vizsgált állatban találtunk mikroműanyagokat és ez aggodalomra adhat okot, de nagyon kevés volt bennük és még nem tudni, hogy milyen hatással van rájuk.”

A tanulmányt azzal párhuzamosan publikálták, hogy a világ kormányai és nagyvállalatai egyre többször szembesülnek a műanyaghasználat csökkentésének igényével. Évente ugyanis körülbelül 12 millió tonna műanyag kerül az óceánba. A nyilvánosság eddig főként az egyszer használatos csomagolásokra, például műanyag palackokra, szívószálakra, zacskókra és csomagolóanyagokra összpontosított. Ezek több helyről érkeznek a vizekbe, például a rosszul kezelt szemétgyűjtő hálózatok miatt, vagy azért, mert a szél elfújja a szemetet, az eső pedig elmossa. A tengeri teknősök és madarak pedig különösen érzékenyek az óceáni szemétre.

Műanyaghulladékkal kapcsolatos korábbi cikkeink ide kattintva elérhető.

A kutatók arra is rámutattak, hogy a műanyag szennyezés legnagyobb forrása a szintetikus anyagokból készült ruhák lehetnek, amelyeket például poliészterből, nylonból vagy akrilból gyártanak. A mosógépben ugyanis a részecskék leválhatnak és mivel százszor kisebbek, mint az emberi haj, a szennyvíztisztítők szűrőin is átjutnak. Onnan egyenesen az óceánba kerülnek, majd az élelmiszerlánc részévé válnak. Egy 2016-os tanulmány szerint az akrilszövet jelenti a legnagyobb veszélyt.

A világszerte gyártott ruháknak nagyjából a 60 százalékában készülnek el szintetikus szálak felhasználásával.

Egyelőre csak becslések vannak arról, hogy mennyi szál kerül a ruháinkból a vizekbe, de a feltételezések szerint egyetlen adag mosás során több százezer műszál kerülhet az óceánokba.

„Nagyon keveset tudunk a mikroszálaknak az állatok és emberek egészségére gyakorolt hatásáról. Amit tudunk azonban, hogy további kutatásra van szükség” – írta Mary CatherineO’Connor újságíró nemrégiben az Ensia nonprofit oldal cikkében.

„Most már tovább kell lépnünk a részecskék jelenlétének bizonygatásán és együttesen meg kell próbálnunk kideríteni, hogy milyen hatással vannak – feltéve, hogy vannak – az egyes állatok, emberek és a szélesebb népesség egészségére” – summázta Deaville.

A műanyaghulladék, a cigicsikk után a Huffington Post cikkéből egyértelműen kitűnik, hogy a szintetikus szálak egy újabb veszélyforrása a vízi élővilágnak. 

Ezek a cikkeink is érdekelhetnek