Szintetikus szálak az óceáni élővilág újabb gyilkosai
A szintetikus szálak a legújabb vizsgálatok szerint nagyobb számban tizedelik az óceáni élővilágot, mint eddig gondoltuk, avagy egy újabb gyilkos színre lép.
Egyre több adatunk van arról, hogy milyen szinten szennyezettek a világ óceánjai. A számok pedig ijesztőek, a műanyag hulladékok már szó szerint minden pontra eljutottak.
A ruhanemük aprózódása a szintetikus szálak terjedésével egyenlő. / Fotó: Sarah Nelms
A kutatók több tucat halott bálnát, delfint és fókát vizsgáltak meg, a testükben talált műanyag többsége pedig meglepő módon nem a műanyag szatyrokból vagy szívószálakból, hanem a ruháink szövetéből származó szintetikus szálak voltak.
Az Exeteri Egyetem által csütörtökön nyilvánosságra hozott tanulmány szerint a kutatók 10 különböző fajhoz tartozó, összesen 50 tengeri emlős emésztőrendszerét vizsgálták meg, amelyeket Nagy-Britannia partjainál találtak.
146 műanyagtermék okozta az ámbráscet halálát
Minden egyes állat testében volt mikroműanyag (5 milliméternél kisebb műanyag darab). A részecskék 84 százaléka műanyag szál volt, míg csak 16 százalék volt nagyobb műanyag darab. A szálak 60 százaléka pedig nylon volt, amit rengeteg ruhában megtalálhatunk, többek közt a jóga nadrágokban, harisnyákban és zoknikban is.
Egy elpusztult delfin a tenger kavicsmezején. / Fotó: Frazer hooking and csip.
Az nem derült ki, hogy az vezetett-e ezeknek az állatoknak a halálához, hogy műanyag halmozódott fel a testükben. RobDeaville, a tanulmány társszerzője ezzel kapcsolatban elmondta a HuffPostnak, hogy más tényezők is elpusztíthatták őket, például a partra sodródás, fertőző betegségek vagy az éhezés. Deaville azt is megjegyezte, hogy az állatokban csak kevés műanyag volt.
A műanyagok hatása a tengeri állatokra általánosságban véve sincs még alaposan felmérve, és minél nagyobb az állat, annál kevesebbet tudunk ezekről a hatásokról. A Lund Egyetem 2016-os tanulmányából már kiderült, hogy a mikroműanyagokat tartalmazó planktonokat fogyasztó halak ragadozó magatartása megváltozott és az étvágyuk is csökkent. A mostani, exeteri jelentés szerzői szerint még több kutatásra van szükség ahhoz, hogy a műanyagok élő szervezetekre gyakorolt hatását megértsük.
LouiseEdge, a Greenpeace óceáni műanyagok ellen küzdő kampányának egyesült királyságbeli vezetője egy nyilatkozatában „baljósnak” nevezte az eredményeket, hozzátéve, hogy a tanulmány rávilágít az óceánok szennyezettségének mértékére. A Greenpeace egyébként a kutatókkal együtt dolgozott a tanulmányok.
A szerző azonban óvatosabban fogalmazott az eredményekkel kapcsolatban: „Az én nézőpontomból nem annyira vagyok biztos benne, hogy szükségszerűen baljósnak kell ezt tekinteni – bár igaz, hogy az összes vizsgált állatban találtunk mikroműanyagokat és ez aggodalomra adhat okot, de nagyon kevés volt bennük és még nem tudni, hogy milyen hatással van rájuk.”
A tanulmányt azzal párhuzamosan publikálták, hogy a világ kormányai és nagyvállalatai egyre többször szembesülnek a műanyaghasználat csökkentésének igényével. Évente ugyanis körülbelül 12 millió tonna műanyag kerül az óceánba. A nyilvánosság eddig főként az egyszer használatos csomagolásokra, például műanyag palackokra, szívószálakra, zacskókra és csomagolóanyagokra összpontosított. Ezek több helyről érkeznek a vizekbe, például a rosszul kezelt szemétgyűjtő hálózatok miatt, vagy azért, mert a szél elfújja a szemetet, az eső pedig elmossa. A tengeri teknősök és madarak pedig különösen érzékenyek az óceáni szemétre.
Műanyaghulladékkal kapcsolatos korábbi cikkeink ide kattintva elérhető.
A kutatók arra is rámutattak, hogy a műanyag szennyezés legnagyobb forrása a szintetikus anyagokból készült ruhák lehetnek, amelyeket például poliészterből, nylonból vagy akrilból gyártanak. A mosógépben ugyanis a részecskék leválhatnak és mivel százszor kisebbek, mint az emberi haj, a szennyvíztisztítők szűrőin is átjutnak. Onnan egyenesen az óceánba kerülnek, majd az élelmiszerlánc részévé válnak. Egy 2016-os tanulmány szerint az akrilszövet jelenti a legnagyobb veszélyt.
A világszerte gyártott ruháknak nagyjából a 60 százalékában készülnek el szintetikus szálak felhasználásával.
Egyelőre csak becslések vannak arról, hogy mennyi szál kerül a ruháinkból a vizekbe, de a feltételezések szerint egyetlen adag mosás során több százezer műszál kerülhet az óceánokba.
„Nagyon keveset tudunk a mikroszálaknak az állatok és emberek egészségére gyakorolt hatásáról. Amit tudunk azonban, hogy további kutatásra van szükség” – írta Mary CatherineO’Connor újságíró nemrégiben az Ensia nonprofit oldal cikkében.
„Most már tovább kell lépnünk a részecskék jelenlétének bizonygatásán és együttesen meg kell próbálnunk kideríteni, hogy milyen hatással vannak – feltéve, hogy vannak – az egyes állatok, emberek és a szélesebb népesség egészségére” – summázta Deaville.
