Szemétszedés lélektana: Ti hogy szoktátok?

A szemétszedés lélektana címmel egy három részes cikksorozatot indítunk, amelyben sorra vesszük, hogy milyen tényezők befolyásolják a környezettudatos cselekedeteinket.

A szemetelés és szemétszedés példáján keresztül számba vesszük, hogy milyen tényezők határozzák meg cselekvéseinket, amikor szóba kerül a környezetszennyezés vagy környezetvédelem.

A repülés legismertebb női úttörője, Amelia Earhart szerint:

A leghatékonyabban úgy lehet megtenni valamit, ha megtesszük.

Nagyon igaz, de az emberek sok mindent nem tesznek meg, amit meg kellene. Sokszor még akkor sem, ha már kárukra van a halogatás, és ennek eredménye kézzelfogható. Így van ez a környezetszennyezéssel és a környezetvédelemmel is. Tudjuk, hogy rossz, de csináljuk. Tudjuk, hogy csinálni kellene, de nem csináljuk.

Normák

Számos kutatás alátámasztotta már, hogy cselekedeteinket mások jelenléte jelentősen befolyásolja. Csoportban az emberek folyamatos visszajelzést kapnak a csoport értékeléséről, amihez fokozatosan hozzáigazítják saját értékelésüket. Így az egyes csoporttagok viselkedése, gondolkodása, érzelmei fokozatosan hasonlókká vállnak. Kialakulnak a normák, amit az adott csoport tagjai helyesnek és követendőnek tartanak, és amelyek erőteljes hatással lesznek viselkedésünkre.

Szemétszedés lélektana: összefogás egy jó ügyért?

Belőlük lesz a „hagyomány”, a „közvélemény”, a „divat” vagy egyszerűen csak „a nálunk ez így szokás” érzése. A normák jelentős hatással lehetnek a környezetvédelmi kérdésekre is, például a szemetelésre.

Hogyan aktivizálódnak a normák?

Ahhoz, hogy a normák hatni tudjanak, szükség van az előhívásukra. Általában erre alkalmas egy kulcsinger, mint például egy jelzés, jelkép vagy csoporttag látványa. Például mit mond el a magyarok normáiról egy patakba dobott rozsdás hűtő vagy egy szemétkupac az óvodától három méterre?  Többet, mint gondolnánk.

Egy klasszikus kísérletben a kutatók egy parkolóházban szórólapokat helyeztek az autók szélvédőjére és figyelték mit tesznek vele a tulajdonosok. Két csoportot vizsgáltak. Az egyik csoportban a parkolóház teljesen tiszta volt a másikban előre elszórtak a földön mindenfelé szórólapokat. Az eredmények megdöbbentőek voltak. Rendetlen környezetben a kísérleti alanyok majd ötször gyakrabban dobták el maguk is a szórólapokat pláne, ha még azt látták, hogy mások is ugyanezt teszik. Magyarul a rendetlen környezetben hajlamosak vagyunk magunk is rendetlenül viselkedni. Ha ez itt így szokás, mi is így csináljuk. Így jelzi egy eldobott szemét, hogy melyek egy közösség normái.

Hogyan lehet befolyásolni a normákat?

Molnár Zsolt, magyar etnológus az Indexnek adott interjújában beszámol az iniuit eszkimók szokásairól, akik:

„Szándékosan nagyobb lyukú hálókkal halásznak, hogy a kisebb, fiatalabb halak megmeneküljenek, és így a következő nemzedék fennmaradása biztosított legyen. Vannak ugyanakkor csalók, akik mégis kis lyukú hálókat használnak, hogy minden elérhető halat lehalászhassanak. De őket nyilvánosan megszégyenítik, vagyis a közösség szabályozza azt, hogy lehetőleg senki se használja túlzottan az erőforrást.”

A csoport általában jutalmazza a normák betartását és bünteti a megszegésüket. Kézen fekvő tehát, hogy élni kell ezzel a lehetőséggel. Ha valaki a kertünkbe szemetel, nagy eséllyel fellépünk ellene és ezért mi sem szemetelünk más portáján. Elsőként tehát ki kellene terjesztenünk az otthon érzését a tágabb környezetünkre is. Például, aki az utcámba szemetel, aki az szülőfalum határát csúfítja építési törmelékkel, az számítson, nem csak az én, de a közösség rosszallására is.

A Zöld Pszichológia rovat korábbi cikkei ide kattintva elérhetőek.

A büntetés ugyanakkor nem a leghatékonyabb módja a normák kialakításának. Sokkal hatékonyabb, ha a norma belsővé válik. Nem kikényszeríti a csoport, hanem a csoporttag érzi úgy, hogy neki ezt követnie kell. Ebben a közös jelképek, a nyilvánosság, a példamutatás és/vagy a normákra való gyakori emlékeztetés fog segíteni. Nem én dobtam el, de én leszek az, aki felszedi.

Ha elég gyakran csinálom a példa ragadós lesz.

És ha elég sokan fogják követni az lesz a normális, hogy Magyarországon nem szemetelnek az emberek.  A szeméttel borított környezet nem genetikailag kódolt. A közösségen múlik, hogy mit fogad el normálisnak.

A szemétszedés lélektana második része hamarosan olvasható lesz a hulladekvadasz.hu-n.

Ha érdekesnek találtad a szemetelést befolyásoló tényezőkről szóló első cikket, akkor kövesd figyelemmel Csizmadia Máté írásait a környezetvédelem és a pszichológia vonatkozásában a Zöld Pszichológia blogon vagy annak facebook oldalán!

Forrás: Eliot R. Smith Diane M. Mackie: Szociálpszichológia