Hogyan leszek maximalistából minimalista? #1
A minimalista szemléletmód egyre népszerűbb, aminek elvei mentén elérhető az egyéni hulladéktermelés csökkentése, bónuszként pedig tágasabb térben élhetünk.
A minimalizmus fogalmáról és alapelveiről sok-sok helyen és formában tájékozódhatunk, ezért a bennük való elmélyüléstől tekintsünk el. Helyette nézzük inkább a konkrét megvalósítást és a miérteket! Mindazonáltal tartsuk szem előtt, hogy a minimalizmus leginkább szemléletmód, ami szabványok helyett tudatos döntéseket és általános elveket foglal magába. Így a megvalósítás egyéntől, életterülettől és sok egyéb körülménytől függően más és más képet mutathat.
Általános célja a tárgyak áradatának szabályozásával az élettér tudatos uralása.
Minden szerző, akitől eddig értesültem a témában, mind onnan kezdték, hogy túl sok cucc vette őket körül. Felismerték ezt, és eldöntötték, hogy változtatnak. Aztán a döntést tettek követték, és egy folyamaton keresztül eljutottak egy olyan állapotba, ahol már úgy érzik, környezetük átláthatóbb, élhetőbb. Ezt az állapotot pedig úgy tartják fenn, hogy a minimalizmus elveit szem előtt tartva uralják a tárgyak szerepét saját életükben.
Minimalista rajz vagy jelkép? Számotokra mit jelképez a kép?
Minimalizmussal a minimális hulladéktermelésért
Nos, tulajdonképpen minden tárgy és anyag, ami ma hulladék, az korábban:
- valahol csomagoló anyagként szolgált,
- használati eszköz volt,
- dísztárgy volt,
- ruhadarab, cipő vagy táska volt.
Ez igaz az év minden napjára, minden időpontra!
Tárgyak árama
Talán segít a szemléltetésben és a tudatosításban, ha a tárgyaink útjára egy áramlásként tekintünk, amelynek van forrása és nyelője, ahová végül minden tárgy eljut idővel.
Forrás
Az anyagok és tárgyak, amiket az életünk során magunkénak tudunk, az esetek többségében valahonnan “jönnek”: vesszük vagy kapjuk. Ez az ő belépőjük az életünkbe, ahová mi hívjuk, vagy passzívan beengedjük őket.
Nyelő
Közvetlen környezetünkben (pl. otthonunkban) töltött idejük végén pedig elbúcsúzunk tárgyainktól és felelősségtudatunk mértékének függvényében különböző helyeken végződik addigi küldetésük (értékesítés, adományozás, átalakítás, újrahasznosítás, szelektív hulladékként, illetve kommunális hulladékként való gyűjtés).
A forrás és a nyelő között pedig ott vagyunk mi magunk és az otthonunk.
Ha pillanatnyilag túl sok a holmi az élettérben – és jellemzően ez a helyzet -, akkor értelemszerűen nyelő irányba fogunk tárgyakat áramoltatni. Ezzel egyidőben pedig a forrásból beáramló tárgyak mennyiségét célszerű minimalizálni.
Az kevesebb tárggyal terhelt élettérhez a folyamat mindkét végét uralnunk kell, különben fizikai képtelenség volna egyensúlyt tartani. Tetszik, vagy nem: a kontroll a miénk!
Eddig az elmélet. Innentől saját tapasztalatokon és példákon keresztül szeretném közelebb hozni a kedves Olvasó számára a minimalizmus felé vezető egyik utat, ami talán inspirálóan is hat majd. Ezen az úton, ami az egyéni utam, a döntés meghozatalának mérföldkövén túl, a nagy szelektálási feladat mérföldköve és az új szokások kiterjesztése között tartózkodom jelenleg.
Gyakorlati lépések a tökéletlenség jegyében
Forrás kontroll
Igyekszem világosan képviselni családtagjaim és ismerőseim felé ezt a kérést: Köszönöm, nem kérek tárgyakat ajándékba.
Több, mint egy éve semmilyen ruházati tárgyat nem vásároltam, és nem is tervezem
Nyilvántartást vezetek a kölcsönzött tárgyakról, és azokat lehetőleg előre meghatározott időpontig visszaadom.
Ez a rész még egészen szórakoztató.
Nyelő kerülgetés
Számomra a megválási folyamat már nehézkesebb. Tavaly döntöttem el, hogy teljes körű és radikális szelektálást hajtok végre. Úgy gondoltam, egy hónap alatt pont meg is tudom csinálni. Nem tudtam.
Egy remek könyv (Marie Kondo: Tiszta Öröm) és némi önismeret gyakorlása segített rájönni, hogy a tárgyakat is szeretem. Vigyázok a dolgaimra, sosem éltem ki rajtuk fölös romboló energiáimat, sőt, gyakran bocsánatot is kérek azoktól, akiket véletlenül megsértek (pl. leejtem vagy nekimegyek).
Nem feltétlenül akarom minden tárgyamat a jövőben is birtokolni, viszont ami már itt van, azért teljes körű felelősséget érzek, és eszerint kívánok további sorsukról gondoskodni. Aki hasonlóan érez, a nyelők megválasztásánál nagyon hasznos a különböző minimalista guruk tanácsaival megismerkedni és a saját józan, környezettudatos eszünkre hallgatni, majd dönteni. Ez az a terület, ahol egyelőre még maximalistának érzem magam, és sok szellemi és fizikai energiát használok el az optimális megoldás kivitelezésében.
Tesztelni jó!
Némileg stratégiát váltva – elengedve az egy hónapos tervet – kisebb teszt területeken modellezem a minimalista elvek szerinti térhasználatot. Az az elv, hogy csak az lehet ott, amire az adott helyen szükségem van.
A zuhanyzóban lévő háromszintes sarokpolcon polconként egy-egy tárgy tartózkodhat. Tulajdonképpen a fürdéshez csak egyetlen elengedhetetlen elem van: a víz.
Eredmény: Pont elég és remek látvány! 3 hónapja van így.
A korábbi kupi-placcon semmi sem lehet.
Eredmény: Mostanában nagyon szeretek erre a helyre nézni! Szeretem látni, ahogy a padló a fallal találkozik, és más nem is történik ott. Megnyugtató. 2 hónapja van így.
Ezzel a teszt területes módszerrel már érzékelhető a hatás, és roppant motiválóan hat, hogy még több területet vonjak be a programba. Ha abszolút tárgyilagosan nézzük, a fenti „zen-sarkok” kialakításával a teljes élettér területének 7 %-án is sikerült érdemi eredményt elérni. Remélem, kedvet kapnak a 110 %-ra törekvő maximalista társaim is, hogy a teszt területek által megtapasztalják a minimalista érzést!
