Lebomló műanyag zacskó csak egy illúzió!

Lebomló műanyag zacskó új tanulmány szerint egy egyszerű illúzió, hiszen mégse bomlanak le úgy ahogy eddig gondolták a szakemberek.

A kutatás alkalmával a három évre elásott műanyag szatyrok is elbírták szakadás nélkül a beléjük pakolt bevásárlást. Ez a vizsgálat volt az első, amely a komposztálható zacskókat tesztelte. Kétféle biológiailag lebomló szatyrot, és hagyományos bevásárló táskákat tettek ki hosszútávon a tenger, a levegő és a föld hatásainak.

3 éve a földben „rohadó” lebomló műanyag zsák jobban teljesít mint újkorában. / Fotó: Imogen Napper

A kísérlet során egyik táska sem bomlott le teljesen, mindegy, hogy milyen körülmények közé helyezték őket.

A műanyag zacskók, amelyekről azt állították, hogy biológiailag lebomlanak, teljesen érintetlenül kerültek elő és alkalmasak voltak a bevásárolt dolgok cipelésére még három év, környezeti hatásoknak való kitettség után is – derült ki a kutatásból.

A komposztálható táska ugyan jobban teljesített, mint az úgynevezett biológiailag lebomló szatyor. A komposztálható táska minta három hónap alatt teljesen eltűnt a tengeri környezetben, de a kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség annak felderítésére, hogy a bomlástermékeknek milyen lehetséges hatásuk van a környezetre.

A biológiailag lebomló táskák azonban nem nyűgözték le a tudósokat.

Három évre a földbe ásták őket, a többit pedig tengervíznek tették ki, mégis alkalmasak voltak a bevásárlásra. A komposztálható zacskók viszont 27 hónappal az elásás után még jelen voltak a földben, de a tesztek során már nem bírták el szakadás nélkül a termékeket.

A JÖN Alapítvány közösségi szemétszedési akciói alkalmával komposztálható szemeteszsákokat használ!

A Plymouth Egyetem Nemzetközi Óceáni Hulladékkutató Osztálya szerint a tanulmány – amelyet az Environmental Science and Technology című folyóiratban publikáltak – felveti a kérdést, hogy a biológiailag lebomló készítmények tényleg megbízhatóak-e és valóban elég gyors ütemben bomlanak-e le, vagyis hogy valódi megoldást jelentenek-e a műanyaghulladékok problémájára.

Imogen Napper, a tanulmány vezetője a következőket mondta az eredményekről:

„Három év elteltével igazán meglepődtem, hogy volt olyan táska, ami elbírt egy bevásárlást. Az a legmeglepőbb, hogy erre a biológiailag lebomló táskák voltak képesek. Amikor valamit ilyen címkével látunk meg, azt gondolom, hogy automatikusan feltételezzük: gyorsabban lebomlik, mint a hagyományos nejlonszatyrok. Három év után azonban, ahogy a kutatásunk is mutatja, nem ez a helyzet.”

A műanyagok nagy részét egyszeri használat után eldobják, így végül jelentős mennyiségű hulladékot eredményeznek. Annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban például már fizetni kell a műanyag zacskókért, a szupermarketek még mindig milliárdnyit termelnek belőlük évente.

A valóság sokkoló számai

• A Greenpeace felmérése szerint a top 10 üzlethálózat 1,1 milliárd egyszer használatos nejlonszatyrot,
• 1,2 milliárd gyümölcs- és zöldségcsomagolásra használt műanyag zacskót,
• 958 millió tartós műanyag táskát termel ki évente.
• A Plymouth tanulmánya szerint 2010-ben hozzávetőlegesen 98,6 milliárd nejlonszatyor került forgalomba az Európai Unió piacán,
• Nagyjából további 100 milliárd műanyagzacskó került azóta is minden egyes évben a piacra.

A műanyagszennyezés problémájának tudatosítása és környezetre gyakorolt hatásának egyre teljesebb ismerete oda vezetett, hogy az úgynevezett biológiailag lebomló és komposztálható alternatívák száma is megnövekedett.

Szebenyi Péter hulladékvadász terepszemle keretein belül márciusban műanyag zacskó katasztrófa helyszínén járt. A videó képsorai minden kockája magáért beszél.

A kutatás szerint az ilyen termékek egy részét olyan szöveggel forgalmazzák, mint hogy „sokkal gyorsabban visszaforgathatók a természetbe, mint a hagyományos műanyag”, vagy „a műanyag növényi alapú alternatívájaként” adják el.

Napper szerint azonban az eredmények azt mutatják, hogy a szatyrok egyike sem bizonyította, hogy mindenféle környezeti körülmény között jelentősen bomlásnak indult volna három év alatt. „Ezért nem világos, hogy az oxo-biológiailag (oxigén hatására) lebomló vagy a biológiailag lebomló anyagok valóban segítenek-e az óceáni hulladék csökkentésében a hagyományos nejlonszatyrokhoz képest.”

A kutatás kimutatta, hogy a komposztálható szatyrok bomlásnak indultak. Az ilyen zacskókat úgy kell komposztálni, hogy a folyamat során természetesen előforduló mikroorganizmusokkal érintkezzenek. A tanulmány azonban arra is rámutatott, hogy ehhez egy komposztálható hulladékoknak szánt hulladékáramra van szükség.
A kutatás során használt komposztálható zacskót előállító Vegware azt mondta, hogy a tanulmány emlékeztet arra, hogy semmilyen anyag nem jelent varázslatot és mindent csak a megfelelő környezetben lehet újrahasznosítani.

„Fontos megérteni a különbséget az olyan kifejezések között, mint komposztálható, biológiailag lebomló és oxo-biológiailag lebomló. A termék környezetbe dobása továbbra is szemetelés, legyen szó komposztálható vagy más anyagról. Az elásás nem komposztálás. A komposztálható anyagoknak öt kulcsfontosságú tényezőre van szükségük a komposztálásukhoz: mikrobákra, oxigénre, nedvességre, melegre és időre” – mondta el a szakértő.

A kutatók öt különféle műanyagtáskát hasonlítottak össze. Ezek közé tartoztak az oxo-biológiailag lebomló szatyrok két típusa, egy biológiailag lebomló szatyor, egy komposztálható táska és egy nagy sűrűségű polietilén szatyor, azaz hagyományos műanyagszatyor.

Vászontáska a legjobb választás csomagolásmentes vásárlásra. / Fotó: Andráska Nikolett – hulladekvadasz.hu

A tanulmány nem talált egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a biológiailag lebomló, oxo-biológiailag lebomló és komposztálható anyagok környezetvédelmi előnyt jelentenének a hagyományos műanyagokkal szemben. Sőt, a mikroműanyagokra való bomlás további aggodalmakra adott okot. Richard Thompson, a kutatócsoport vezetője azt mondta, hogy a kutatás felvetette a kérdést, hogy a közvéleményt megtévesztették-e.

„Azt mutattuk be, hogy a vizsgált anyagok nem mutattak következetes, megbízható és releváns előnyt az óceáni hulladék ügyében” – mondta Thompson. „Aggaszt, hogy ezek az új anyagok is kihívást jelenthetnek az újrahasznosítás szempontjából. Vizsgálataink kiemelik, hogy a lebomló anyagokra vonatkozó szabályokat is létre kell hozni, egyértelműen felvázolva azt az útvonalat, ahogy ezeket megfelelő módon ártalmatlanítani lehet, illetve a várható lebomlási sebességet is fel kell tüntetni rajtuk” – zárta szavait.

Így eljutottunk ismét a végső konklúzióhoz: a lebomló műanyag zacskó helyett még mindig a legjobb megoldás a szövetből készült vászontáskák.

Forrás: The Guardian

Eredeti angol nyelvű cikket fordította: Maksa Mónika