Támogasd környezetünk megmentését, a hulladekvadasz.hu üzemeltetőjét, a JÖN Alapítványt.

Eddig több ezer bejelentés hatására több ezer tonna hulladék felszámolásában működtünk közre vagy szerveztünk több száz fős szemétszedési akciókat és váltunk Magyarország legaktívabb környezetvédelmi mozgalmává. Tevékenységünknek azonban komoly költségvonzata is van, amit eddig az alapítvány tagjai saját erejükből finanszíroztak meg. Segítségeddel tovább folytathatjuk a munkánkat.




Banki átutalással ide kattintva.

Elveszett mágnes nyomában

Elveszett mágnes nyomában című epizódban, Csányi Károly legendás mágnes horgász kalandját osztjuk meg oldalunkon, amiben a hősünk elmeséli hogyan szerezte vissza a mágnesét.

Sajnos a helyeket ahová jártam benőtte a hínár, pecázni rajtuk lehetetlen, egy dobással is több kg hínárt vontatok ki. Így hát adott volt új helyeket keresni. Mivel a II. világháború idején a Tiszaugi hidat a visszavonuló német csapatok felrobbantották, ezért adott volt a helyszín, hátha maradt valami a vízben.

Az első pár dobásra a szokásos drót és vasdarabok majd a híd egy szegecsét fogtam meg. Kb 150-200mm hosszú és 50-60mm széles. Mivel a környéken kövek vannak a vízben, így az elakadás ellen “tölcsért” tettem fel, üdítős palack nyakát a mágnes átmérőjével azonos magasságban elvágtam és ráhúztam. A dolog kezdetben működött.

Elveszett

Aztán egyszer csak megakadt. Rángattam , sétáltam a parton fel-alá amíg a kötél engedte, de nem akart engedni. A mágnes kb 8-10 méter távolságban és 2-2,5 méter mélyen volt a vízben. A sodrás itt nagyon erős, bemenni érte esélytelen volt (a sodrás, az örvények és a törmelékek miatt még életveszélyes is!) Közben elkezdett sötétedni az és a vihar is megérkezett. Egyre nyugtalanabbul rángattam, mert nem szerettem volna elázni, de meg sem mozdult.

Korábbi mágnes horgász kalandokat ide kattintva lehet megtekinteni.

Ekkor már a kesztyű ellenére sem maradt ép bőr a kézfejeimen, és teljesen eláztam. Az autó a gát tövében, a partig lejönni vele a tiszai ős “dzsungelben” lehetetlen. Osztottam szoroztam, a teljes 30 méter kötelemből a parton kitudtam feszíteni 20-22 métert, előkotortam a vontatókötelem is, mégsem értem el az autóig, még legalább 20 méter kellett volna. Nem beszélve itt a Tisza part meredek. Így a kötél megtört egyszer a régi hídpillér merevítésén, aztán a kőszórás tetején, majd a fák közt feszült a gát irányába, de mindhiába.

Közben megjelent két horgász, kérdően néztek mit csinálok, gondoltam orvhalászt feltételeztek bennem a víz irányába feszülő kötél láttán, de elmagyaráztam nekik a sztorit, így továbbálltak. Visszatértem az első módszerhez a nyers erőhöz, elővettem egy kerékkulcsot, rátekertem a kötelet, leültem a sárba a kövek közé és teljes erőmből lábaimat a köveknek feszítve húztam, de meg sem moccant. Közben végiggondoltam, ha hirtelen ki is szabadul a mágnes még mindig hanyatt vágódhatok a kőszórásba, ahol esetleg eltörhetem bármim, rosszabb esetben súlyosan megsérülhetek. Ekkor már legalább egy órája esett az eső… elfáradtam, feladtam, vérző kézzel elővettem a zsebemből a kést és elvágtam a kötelet. Pár pillanatig még figyeltem a folyásirányban kifeszülő fehér csíkot, majd a sodrás és a Tisza végleg elnyelte. A vereségtől összetörve vezettem hazáig. ELVESZETT!!!

Az elkövetkező napokban folyamatosan azon rágódtam mit csinálhattam volna másképp. Talán el kellett volna rejtenem a kötelet és szerezni még 20-30 métert, hogy elérjen a gátig és kocsival meghúzni? Utólag már örülök, hogy nem így tettem, hisz rosszabb esetben úgyis a csomó engedett volna. Másfél héttel az eset után körvonalazódott bennem a mentőötlet. Alig vártam a meló végét, rohantam haza, bedobáltam mindent egy táskába beleugrottam a legrosszabb ruhámba és cipőmbe, mert tudtam piszkos egy meló lesz, felvettem egy ismerőst és robogtunk le a Tiszához.

A mentőötlet a következőképpen nézett ki: a partra leérve elővettem egy kb 10 méter kötöző zsinórt, a végére rákötöttem egy hármashorgot és egy ólmot, majd elkezdtem dobálni. Első dobás rögtön akadás, beszakítottam, kötöttem újat és folytattam a dobálást. Közben imádkoztam magamban ne jöjjön erre halőr, mert úgysem hinné el, mit csinálok.

Viszont az ötlet bevált, egyszer csak megfogtam a mágnes vízbe vágott kötelét. Kiemeltem a víz fölé és rögzítettem az egészet. Fogtam egy erős kötelet és az ismerősöm kezébe nyomtam, ő tartott engem, amíg a vízben vagyok. Viszont a mágnes messze volt és mélyen, így nem érhettem el. Aztán jött a terv másik része, egy kiszuperált “ruszki” spiccbot végére omega alakú drótot hajtottam, ezen átvezettem a kötelet. Belegázoltam a vízbe, és az 5 méteres bottal lenyúltam egészen a mágnesig. Nem volt egyszerű, a nagy sodrás folyamatosan kicsavarta a kezemből a botot, a lábaim pedig csúsztak a nyálkás köveken. Vigyázni kellett hová lépek nehogy az én lábam is beszoruljon. Addig-addig kotorásztam, amíg egyszer csak megkönnyebbült a szerelék, belekapott a sodrás és a kiemelt bot végén megláttam lógni a mágnesem néhány horgász szerelék közt.

Csányi Károly, a legendás mágnes horgász az elveszett mágnese nyomában.

Csányi Károly, a legendás mágnes horgász az elveszett mágnese nyomában.

Elveszett mágnes tanulsága

Örömöm határtalan volt. Több mint egy héttel miután elvesztett a  újra visszavettem a Tiszától azt, ami engem illet. Az öreg szőke hölgy kegyetlen volt, nem szerette volna, ha a mélységeinek titkát kutatom és most alapos leckét adott. Akármennyire is vonz ez a terület, egy darabig biztosan kerülni fogom, amíg ki nem találok biztosabb módszert az elakadások ellen. Addig is vigyázzatok, ha kövezésen mágneseztek, én már megtanultam a leckét!

Üdvözlettel:
Csányi Károly
Mágnes horgász 

Ezek a cikkeink is érdekelhetnek