Elveszett mágnes nyomában

Tennél, de nincs időd a szemétdombok eltakarítására? Támogass minket és elvégezzük helyetted a piszkos munkát! Támogatom a munkátokat!

Elveszett mágnes nyomában című epizódban, Csányi Károly legendás mágnes horgász kalandját osztjuk meg oldalunkon, amiben a hősünk elmeséli hogyan szerezte vissza a mágnesét.

Sajnos a helyeket ahová jártam benőtte a hínár, pecázni rajtuk lehetetlen, egy dobással is több kg hínárt vontatok ki. Így hát adott volt új helyeket keresni. Mivel a II. világháború idején a Tiszaugi hidat a visszavonuló német csapatok felrobbantották, ezért adott volt a helyszín, hátha maradt valami a vízben.

Az első pár dobásra a szokásos drót és vasdarabok majd a híd egy szegecsét fogtam meg. Kb 150-200mm hosszú és 50-60mm széles. Mivel a környéken kövek vannak a vízben, így az elakadás ellen “tölcsért” tettem fel, üdítős palack nyakát a mágnes átmérőjével azonos magasságban elvágtam és ráhúztam. A dolog kezdetben működött.

Elveszett

Aztán egyszer csak megakadt. Rángattam , sétáltam a parton fel-alá amíg a kötél engedte, de nem akart engedni. A mágnes kb 8-10 méter távolságban és 2-2,5 méter mélyen volt a vízben. A sodrás itt nagyon erős, bemenni érte esélytelen volt (a sodrás, az örvények és a törmelékek miatt még életveszélyes is!) Közben elkezdett sötétedni az és a vihar is megérkezett. Egyre nyugtalanabbul rángattam, mert nem szerettem volna elázni, de meg sem mozdult.

Korábbi mágnes horgász kalandokat ide kattintva lehet megtekinteni.

Ekkor már a kesztyű ellenére sem maradt ép bőr a kézfejeimen, és teljesen eláztam. Az autó a gát tövében, a partig lejönni vele a tiszai ős “dzsungelben” lehetetlen. Osztottam szoroztam, a teljes 30 méter kötelemből a parton kitudtam feszíteni 20-22 métert, előkotortam a vontatókötelem is, mégsem értem el az autóig, még legalább 20 méter kellett volna. Nem beszélve itt a Tisza part meredek. Így a kötél megtört egyszer a régi hídpillér merevítésén, aztán a kőszórás tetején, majd a fák közt feszült a gát irányába, de mindhiába.

Közben megjelent két horgász, kérdően néztek mit csinálok, gondoltam orvhalászt feltételeztek bennem a víz irányába feszülő kötél láttán, de elmagyaráztam nekik a sztorit, így továbbálltak. Visszatértem az első módszerhez a nyers erőhöz, elővettem egy kerékkulcsot, rátekertem a kötelet, leültem a sárba a kövek közé és teljes erőmből lábaimat a köveknek feszítve húztam, de meg sem moccant. Közben végiggondoltam, ha hirtelen ki is szabadul a mágnes még mindig hanyatt vágódhatok a kőszórásba, ahol esetleg eltörhetem bármim, rosszabb esetben súlyosan megsérülhetek. Ekkor már legalább egy órája esett az eső… elfáradtam, feladtam, vérző kézzel elővettem a zsebemből a kést és elvágtam a kötelet. Pár pillanatig még figyeltem a folyásirányban kifeszülő fehér csíkot, majd a sodrás és a Tisza végleg elnyelte. A vereségtől összetörve vezettem hazáig. ELVESZETT!!!

Az elkövetkező napokban folyamatosan azon rágódtam mit csinálhattam volna másképp. Talán el kellett volna rejtenem a kötelet és szerezni még 20-30 métert, hogy elérjen a gátig és kocsival meghúzni? Utólag már örülök, hogy nem így tettem, hisz rosszabb esetben úgyis a csomó engedett volna. Másfél héttel az eset után körvonalazódott bennem a mentőötlet. Alig vártam a meló végét, rohantam haza, bedobáltam mindent egy táskába beleugrottam a legrosszabb ruhámba és cipőmbe, mert tudtam piszkos egy meló lesz, felvettem egy ismerőst és robogtunk le a Tiszához.

A mentőötlet a következőképpen nézett ki: a partra leérve elővettem egy kb 10 méter kötöző zsinórt, a végére rákötöttem egy hármashorgot és egy ólmot, majd elkezdtem dobálni. Első dobás rögtön akadás, beszakítottam, kötöttem újat és folytattam a dobálást. Közben imádkoztam magamban ne jöjjön erre halőr, mert úgysem hinné el, mit csinálok.

Viszont az ötlet bevált, egyszer csak megfogtam a mágnes vízbe vágott kötelét. Kiemeltem a víz fölé és rögzítettem az egészet. Fogtam egy erős kötelet és az ismerősöm kezébe nyomtam, ő tartott engem, amíg a vízben vagyok. Viszont a mágnes messze volt és mélyen, így nem érhettem el. Aztán jött a terv másik része, egy kiszuperált “ruszki” spiccbot végére omega alakú drótot hajtottam, ezen átvezettem a kötelet. Belegázoltam a vízbe, és az 5 méteres bottal lenyúltam egészen a mágnesig. Nem volt egyszerű, a nagy sodrás folyamatosan kicsavarta a kezemből a botot, a lábaim pedig csúsztak a nyálkás köveken. Vigyázni kellett hová lépek nehogy az én lábam is beszoruljon. Addig-addig kotorásztam, amíg egyszer csak megkönnyebbült a szerelék, belekapott a sodrás és a kiemelt bot végén megláttam lógni a mágnesem néhány horgász szerelék közt.

Csányi Károly, a legendás mágnes horgász az elveszett mágnese nyomában.

Csányi Károly, a legendás mágnes horgász az elveszett mágnese nyomában.

Elveszett mágnes tanulsága

Örömöm határtalan volt. Több mint egy héttel miután elvesztett a  újra visszavettem a Tiszától azt, ami engem illet. Az öreg szőke hölgy kegyetlen volt, nem szerette volna, ha a mélységeinek titkát kutatom és most alapos leckét adott. Akármennyire is vonz ez a terület, egy darabig biztosan kerülni fogom, amíg ki nem találok biztosabb módszert az elakadások ellen. Addig is vigyázzatok, ha kövezésen mágneseztek, én már megtanultam a leckét!

Üdvözlettel:
Csányi Károly
Mágnes horgász 

Ez is érdekelhet: