Pócsmegyer illegális szemétdombja Tahitótfalu mellett

Pócsmegyer község első bejelentésében egy több hónapba létrejött illegális szemétdombot mutat be bejelentésében egy helyi hulladékvadász.

Az illegális hulladéklerakat már hónapok óta létrejött és folyamatosan gyarapszik, Pócsmegyer és Tahitótfalu határában. Vajon kik hordhatják ide mindezt szüntelenül?

A helyszínről egy tavasszal készült bejelentést és egy az augusztus hónap elején készült bejelentést vontunk össze. A bejelentő ugyanaz a hulladékvadász. A különbség csak annyi, hogy a növényzet már benőtte a szemétdomb nagyját.

A bejelentés szövege
“Tisztelt Hulladékvadászok! Sziasztok! Tahitótfaluról Pócsmegyer felé, a 1113-as út 8-as km-nél (minden tavasszal eperárusító bódé a közelben), a mezőre bevezető földút mellett kommunális hulladék, építési törmelék.”

A bejelentés időpontja: 2018.07.20. és 2018.08.10.

Hulladék jellege: háztartási, építési, műanyag, elektronikai, üveg, vegyi.

Helyszín/GPS: 47.736267, 19.103199

A Pócsmegyer községéből érkezett első bejelentést továbbítjuk az illetékes önkormányzatnak.

Köszönjük a bejelentést!

Felhívás illegális hulladék bejelentésre!

Az alábbi útmutató segítségével hasonló bejelentéseket várunk a településről és annak környékéről ezzel is segítve a helyi önkormányzat munkáját. Ide kattintva elérhető a bejelentési űrlap. Ha a helyszínre vagy máshova szemétszedési akciókat szerveznél kattints ide.

A település a wikipedia szerint

Fekvése
Budapesttől mintegy 26 kilométerre északra, a Duna főága és a Szentendrei-Duna által közrefogott Szentendrei-szigeten fekszik, üdülőövezete Surány.

Története
Pócsmegyer már az Árpád-korban lakott hely. A Rosd nemzetség ősi birtoka, majd a Visegrádtól a Csepel-szigetig húzódó királyi felségterület része. Pócsmegyer összetett helynevének első tagja arra utal, hogy egy „Pócs” nevű személyé volt, a második tag arra vonatkozik, hogy eredetileg a Megyer törzsbeliek települése. A lakosság egy évezreden át magyar anyanyelvű volt és maradt. A települést a tatárjárás pusztításai elkerülték. 1559-től a török hódoltsághoz tartozik, ekkor 46 adóköteles háza volt, és a hódoltság alatt sem pusztult el.

A református egyházról már 1626-tól vannak írásos dokumentumok. Templomukat a Duna partján 1788-ban építették, amit 1818-ban megnagyobbítottak és tornyát is ekkor emelték. Anyakönyveik 1744-től veszik kezdetüket. Vályi András „Magyar országnak leírása” című 1796-99-ben írott munkája szerint „Lakosai hajósok többnyire a hajók vontatásával keresik élelmeket. Ide tartozik a leányfalusi puszta, itt vannak szőlőhegyeik…”.

1848-ig a gróf Eszterházy család volt a földesura, utána gróf Breuen Ágoston örökölte, aki 1860 táján itteni birtokát több vállalkozónak adta el. 1838-ban árvíz pusztította el a községet, de az itt lakók újra felépítették a falut. 1848-ból fennmaradt feljegyzés szerint pócsmegyeri pék sütötte Kossuth Lajos asztalára a mindennapi kenyeret.

A község a 20. századra éri el kiteljesedését, és „fénykora” az 1930-as évekre tehető, amikor közigazgatási székhely volt, s a polgárosodás is jelentős fejlődésnek indult. Leányfalu is Pócsmegyerhez, mint anyaközséghez tartozott 1949-ig.

A leírás forrása forrása: wikipedia.