Szatymaz ismeretlen eredetű szemétlerakata

Szatymaz községből érkezett első bejelentésében ismeretlen eredetű szemetes zsákjairól és többféle hulladékról szól. Valaki a határban ismét nagyon aktív volt.

Nincs már lassan olyan település, ami nem került volna fel a Hulladékvadászok nagy-térképére. Most vagy a hulladékvadász híre terjed ennyire, vagy egyre több a szemetelő. Nem tudjuk, de ez egy újabb „csinos” szemétdomb külterületen.

A bejelentés szövege
“Tisztelt Hulladékvadászok! A szatymazi hulladék lakozik nem messze a fák mögött, a földút mellett.”

A bejelentés időpontja: 2018.09.10.

Hulladék jellege: kommunális, ismeretlen eredetű.

Helyszín/GPS: [codepeople-post-map]

Szatymaz helyszínéről érkezett bejelentést továbbítjuk az illetékes önkormányzatnak.

Köszönjük a bejelentést!

Felhívás illegális hulladék bejelentésre!

Az alábbi útmutató segítségével hasonló bejelentéseket várunk a településről és annak környékéről ezzel is segítve a helyi önkormányzat munkáját. Ide kattintva elérhető a bejelentési űrlap. Ha a helyszínre vagy máshova szemétszedési akciókat szerveznél kattints ide.

A település a wikipedia szerint

Szegedtől 12 km-re északnyugatra, a Szegedi Fehér-tó szomszédságában helyezkedik el. A település megközelíthető az 5-ös úton, mellette halad el az M5-ös autópálya. Vasúton a Cegléd–Szeged-vasútvonalon érhető el, állomásán megállnak a gyorsvonatok és a gyors-Intercity vonatok is.

Története
Szatymaz és környéke a kora bronzkortól (Kr. e. 2500–1700) kezdve lakott vidék volt, amiről a bronzkori, az avar kori, a honfoglalás idejéből származó, az Árpád-kori és újkori települések nyomairól árulkodó régészeti leletek tanúskodnak.

A falu Szeged több tanyai kapitányságából, a várostól 16 km-re északnyugatra 1950-ben létesített tanyaközség. Neve török, más vélemény szerint kun családnévből származik. 1676-ban említik először írásos emlékekben: egy II. József korabeli térképen a Szeged-Kistelek közti postaállomás (lóváltó hely, ma a Postakocsi csárda működik benne) neveként szerepel.

A 18. század első felében szegedi lakosok foglaltak itt állattenyésztés céljából földeket és építettek szállásokat, amelyek később állandóan lakott tanyákká fejlődtek. Később a homokon szőlőt telepítettek. Elsőként az Ádokhegy, Neszűrjhegy és a Szűcsök hegye nevű szőlőhegyek jöttek létre.

A Budapest–Szeged vasútvonal kiépítése után az 1880-as évektől a szatymazi szőlők a szegedi középosztálybeli családok kedvelt nyaralóhelyeivé váltak, néhányan azóta már nem álló villát is építtettek ide. A mai település magja is ezt követően alakult ki, és épült meg a templom 1902-ben, helyi és Szeged városi közadakozásból.

A Magyarországi Tanácsköztársaság 131 napos rémuralmát, az országosan több mint félezer áldozatot követelő vörösterrort követő fehérterror idején, 1919 augusztusában Prónay Pál és különítménye, 10, nagyrészt zsidó származású kommünárt akasztatott fel a községben, egyiküket pedig Bibó Dénes főhadnagy lőtte agyon.

Forrás: wikipedia