Miért veszélyes hulladék az e-hulladék?
Miért veszélyes hulladék az e-hulladék? – Ez a témával kapcsolatban a másik kérdés, amit folyamatosan megkapunk. Most bemutatjuk veszélyeit.
A Mit tegyünk az e-hulladékkal? című cikkünkben körbejártuk, milyen lehetőségeink vannak, ha meg szeretnénk szabadulni az elektronikai hulladékoktól. Azt is jól tudjuk már, hogy az elektronikai termékekből származó hulladékot (e-hulladékot) is szelektíven kell gyűjteni. De vajon miért?
Ennek két fő oka, hogy:
- az e-hulladék veszélyes hulladéknak minősül, valamint
- bizonyos anyagfrakciói újrahasznosíthatók, így másodnyersanyagként visszakerülhetnek a gyártási folyamatokba (a másodlagos nyersanyagok felhasználása pedig jelentős nyersanyag- és energiamegtakarítással jár).
Az elektronikai termékek (például a háztartási gépek, szórakoztató elektronikai berendezések, telefonok) sokféle anyagi összetevőből épülnek fel. Rendeltetésszerű, azaz a használati útmutatónak megfelelő használat során a berendezéseink egészségünkre nem jelentenek veszélyt. Probléma akkor jelentkezhet, ha a készülékekben található egyes, az emberi egészségre bizonyos körülmények között veszélyes anyagok a készülékekből felszabadulnak, és a környezetünkből az emberi szervezetbe bekerülnek.
Ez három fő esetben fordulhat elő:
- a használat során: ha a készüléket nem a használati útmutató előírásai szerint használjuk (pl. túlzott hőhatásnak tesszük ki, vagy szétbontjuk akkor is, ha a használati útmutató jelzi, hogy ezt ne tegyük);
- a szervizelés során: ha a készüléket nem szakszerűen szervizelik; valamint
- a hulladékkezelés során: ha a hulladékok a természetbe kerülnek, vagy nem megfelelő eljárással gondoskodnak a hulladékok kezeléséről.
Fontos azt is tudni, hogy ezeket a veszélyes anyagokat a gyártók nem ok nélkül alkalmazzák: bizonyos alkatrészekhez (pl. akkumulátorokhoz) ezek bizonyulnak (vagy a korábbi időszakban a technológiai fejlődés alapján ezek bizonyultak) a legjobb megoldásnak, vagy bizonyos megoldások, eredmények eléréséhez (pl. égésgátlás) ezek bizonyulnak (vagy a korábbi időszakban a technológiai fejlődés alapján ezek bizonyultak) a legjobb megoldásnak.
A tudományos fejlődés eredményeképpen az elmúlt évtizedekben több összetevőről is bebizonyosodott, hogy az emberi szervezetbe bekerülve káros hatású lehet. (Emlékezhetünk például az ólmozott benzin esetére.)
Ezért a jogalkotók folyamatosan igyekeznek a gyártókat a jogszabályok által kötelezni arra, hogy ezeket az összetevőket ne, vagy csak nagyon korlátozott mennyiségben alkalmazzák a termékeikben (ahogy az ólmozott benzin is betiltásra került).
Ennek azonban van egy technológiai feltétele: a tudomány és technika adott állása szerint van-e a korábban használt és veszélyesnek bizonyult összetevő helyett egy másik összetevő, mely megfelelően helyettesíteni tudja a veszélyes összetevőt? Mert, ugye, az nem lenne jó megoldás, hogy egy veszélyesnek minősített égésgátló anyagot kivonunk a berendezésből, de ezzel azt érjük el, hogy a készülékünk már használat során a kigyulladás kockázatát hordozza magában? A megfelelő feladatellátást és a biztonságot garantáló jó helyettesítő összetevő (amely ráadásul jelentős költségnövekedés nélkül érhető el) tehát olyan technikai korlátozó tényező, melyet mindenképpen figyelembe kell venni.
Az elektronikai termékek hulladékgazdálkodási szempontból éppen azért speciális hulladékok, mert számos anyagot tartalmaz. Ezek között vannak hulladék-feldolgozói (vagyis fogalmazhatnánk úgy is, hogy gyártói) szempontból értékes anyagok, melyek könnyen visszaforgathatók a gyártási folyamatokba: ilyenek a vas vagy a nemesfémek. De vannak értéktelenek, vagy kifejezetten veszélyesek is: ilyenek egyes nehézfémek (például a higany, a kadmium, az ólom), de ide tartoznak a termékekben egyre nagyobb részarányt képviselő műanyag különböző fajtái is.
Az e-hulladékok ezért a nem megfelelő hulladékkezelési gyakorlat során szennyezhetik a környezetet. Ha ugyanis a kommunális hulladékok közé vagy a természetbe – erdőbe, árokpartra – kerülnek, az esővíz, egyéb anyagokkal való keveredés, a napfény vagy akár a hulladékégetés hatására a bennük található, addig kötött állapotban levő veszélyes anyagok a környezetbe (a talajba, levegőbe) jutva károkat okozhatnak.
Ezért ezek a berendezések speciális, szelektív gyűjtést és kezelést – bontást, hasznosítást vagy ártalmatlanítást – igényelnek. Különösen például a régi, még freont tartalmazó hűtőgépek, valamint a képcsöves berendezések: a tévé vagy számítógép monitorok, melyek ólmot tartalmaznak.
Ebből a cikkünkből tehát megtudhattuk, hogy miért veszélyes hulladék az e-hulladék? Következő cikkünkben az elektronikai termékekben található veszélyes anyagokat járjuk körbe.
Ezen oldal összeállításához felhasznált forrás: www.applia.hu oldal információi.