Miért veszélyes hulladék az e-hulladék?

by Mészáros Fanni · Published 2020-08-08 · Updated 2020-08-08

Miért veszélyes hulladék az e-hulladék? – Ez a témával kapcsolatban a másik kérdés, amit folyamatosan megkapunk. Most bemutatjuk veszélyeit.

A Mit tegyünk az e-hulladékkal? című cikkünkben körbejártuk, milyen lehetőségeink vannak, ha meg szeretnénk szabadulni az elektronikai hulladékoktól. Azt is jól tudjuk már, hogy az elektronikai termékekből származó hulladékot (e-hulladékot) is szelektíven kell gyűjteni. De vajon miért?

Ennek két fő oka, hogy:

az e-hulladék veszélyes hulladéknak minősül, valamint
bizonyos anyagfrakciói újrahasznosíthatók, így másodnyersanyagként visszakerülhetnek a gyártási folyamatokba (a másodlagos nyersanyagok felhasználása pedig jelentős nyersanyag- és energiamegtakarítással jár).

Az elektronikai termékek (például a háztartási gépek, szórakoztató elektronikai berendezések, telefonok) sokféle anyagi összetevőből épülnek fel. Rendeltetésszerű, azaz a használati útmutatónak megfelelő használat során a berendezéseink egészségünkre nem jelentenek veszélyt. Probléma akkor jelentkezhet, ha a készülékekben található egyes, az emberi egészségre bizonyos körülmények között veszélyes anyagok a készülékekből felszabadulnak, és a környezetünkből az emberi szervezetbe bekerülnek.

Tönkrement, rozsdás elektromos készülék veszélyes a környezetre. / Fotó: Pixabay.com

Ez három fő esetben fordulhat elő:

a használat során: ha a készüléket nem a használati útmutató előírásai szerint használjuk (pl. túlzott hőhatásnak tesszük ki, vagy szétbontjuk akkor is, ha a használati útmutató jelzi, hogy ezt ne tegyük);
a szervizelés során: ha a készüléket nem szakszerűen szervizelik; valamint
a hulladékkezelés során: ha a hulladékok a természetbe kerülnek, vagy nem megfelelő eljárással gondoskodnak a hulladékok kezeléséről.

Fontos azt is tudni, hogy ezeket a veszélyes anyagokat a gyártók nem ok nélkül alkalmazzák: bizonyos alkatrészekhez (pl. akkumulátorokhoz) ezek bizonyulnak (vagy a korábbi időszakban a technológiai fejlődés alapján ezek bizonyultak) a legjobb megoldásnak, vagy bizonyos megoldások, eredmények eléréséhez (pl. égésgátlás) ezek bizonyulnak (vagy a korábbi időszakban a technológiai fejlődés alapján ezek bizonyultak) a legjobb megoldásnak.

Az elektromos készülékekben az emberi egészségre ártalmas anyagok vannak.

A tudományos fejlődés eredményeképpen az elmúlt évtizedekben több összetevőről is bebizonyosodott, hogy az emberi szervezetbe bekerülve káros hatású lehet. (Emlékezhetünk például az ólmozott benzin esetére.)

Ezért a jogalkotók folyamatosan igyekeznek a gyártókat a jogszabályok által kötelezni arra, hogy ezeket az összetevőket ne, vagy csak nagyon korlátozott mennyiségben alkalmazzák a termékeikben (ahogy az ólmozott benzin is betiltásra került).

Ennek azonban van egy technológiai feltétele: a tudomány és technika adott állása szerint van-e a korábban használt és veszélyesnek bizonyult összetevő helyett egy másik összetevő, mely megfelelően helyettesíteni tudja a veszélyes összetevőt? Mert, ugye, az nem lenne jó megoldás, hogy egy veszélyesnek minősített égésgátló anyagot kivonunk a berendezésből, de ezzel azt érjük el, hogy a készülékünk már használat során a kigyulladás kockázatát hordozza magában? A megfelelő feladatellátást és a biztonságot garantáló jó helyettesítő összetevő (amely ráadásul jelentős költségnövekedés nélkül érhető el) tehát olyan technikai korlátozó tényező, melyet mindenképpen figyelembe kell venni.

Éves szinten több milliárd tonna elektronikai hulladék keletkezik a világon. / Fotó: pixabay.com

Az elektronikai termékek hulladékgazdálkodási szempontból éppen azért speciális hulladékok, mert számos anyagot tartalmaz. Ezek között vannak hulladék-feldolgozói (vagyis fogalmazhatnánk úgy is, hogy gyártói) szempontból értékes anyagok, melyek könnyen visszaforgathatók a gyártási folyamatokba: ilyenek a vas vagy a nemesfémek. De vannak értéktelenek, vagy kifejezetten veszélyesek is: ilyenek egyes nehézfémek (például a higany, a kadmium, az ólom), de ide tartoznak a termékekben egyre nagyobb részarányt képviselő műanyag különböző fajtái is.

Az e-hulladékok ezért a nem megfelelő hulladékkezelési gyakorlat során szennyezhetik a környezetet. Ha ugyanis a kommunális hulladékok közé vagy a természetbe – erdőbe, árokpartra – kerülnek, az esővíz, egyéb anyagokkal való keveredés, a napfény vagy akár a hulladékégetés hatására a bennük található, addig kötött állapotban levő veszélyes anyagok a környezetbe (a talajba, levegőbe) jutva károkat okozhatnak.

Mi nem, csak szakemberek bonthatják szét az ideje múlt hűtőgépeket.

Ezért ezek a berendezések speciális, szelektív gyűjtést és kezelést – bontást, hasznosítást vagy ártalmatlanítást – igényelnek. Különösen például a régi, még freont tartalmazó hűtőgépek, valamint a képcsöves berendezések: a tévé vagy számítógép monitorok, melyek ólmot tartalmaznak.