Vízi élőlények tápláléknak hiszik a műanyagot és megeszik
A vízi élőlények tömeges pusztulása függ össze azzal, hogy a hulladékkal szennyezett vizekben ennivalónak hiszik az óceáni műanyag törmeléket.
A tengeri élőlények viselkedésének tanulmányozása arra enged következtetni, hogy nem csupán véletlenül nyelik le a mikroműanyagokat, hanem eleségnek gondolva kimondottan keresik is azokat.
A 2017-es kutatás állítása szerint a halak, illetve más vízi élőlények valószínűleg szándékosan kutatnak műanyag törmelékek után az óceánokban, mivel úgy tűnik az apró daraboknak nagyon hasonló szaguk van a halak természetes zsákmányának szagához.
Egy a ‘Proceedings of the Royal Society B.’ című folyóiratban 2017-ben megjelent tanulmány szerint a halak azért tévesztik össze a műanyagot a valóban ehető anyagokkal, mert az óceáni mikroműanyagokon különböző biológiai anyagok – mint például algák – bevonatot képeznek, melyek természetes eledel szagot bocsátanak ki magukból.
Tudósok vadon fogott szardella csoportokat kínáltak meg óceánból származó műanyag törmelékkel és olyan műanyag darabokkal, melyek soha nem voltak óceánban. A szardellák ugyanúgy reagáltak az óceáni műanyagtörmelék szagára, mint a természetes eleség illatanyagára.
A kutatók szerint ez volt az első viselkedési bizonyíték arra nézve, hogy egy tengeri élőlény vonzódik a műanyag törmelék kémiai jeleihez. Ez a kísérlet alátámaszt más kutatásokat is, melyek szerint az illatanyagnak kimagasló jelentősége lehet.
A kísérlet eredménye az óceánokban található műanyag egy másik veszélyére is felhívja a figyelmet, mivel arra enged következtetni, hogy a halak nem csupán véletlenül nyelik le az apró műanyagdarabokat, hanem kimondottan keresik is azokat.
Óceáni szemétszigetek kialakulása és az okozói! #1
Matthew Savoca – a Nemzeti Óceáni és Légköri Igazgatóság dolgozója és a tanulmány vezető szerzője – így fogalmazott a The Guardian-nek: „Az óceánban lebegő műanyag felületét néhány nap vagy hét alatt algák lepik el, ezt a folyamatot víz alatti korhadásnak (biofouling) hívjuk. Korábbi kutatások kimutatták, hogy az algák DMS-t, egy alga alapú összetevőt termelnek és bocsátanak ki, melyet bizonyos tengeri állatok élelemkeresésre használnak. A kutatás rámutat, hogy a műanyag sokkal inkább megtéveszti a halakat, mint azt korábban gondolták. Ha a műanyag úgy néz ki és olyan illata is van, mint az élelemnek, akkor sokkal nehezebb a halaknak és egyéb állatoknak megkülönböztetni azt az ételtől.”
Az óceáni műanyag törmelékekről – a mikroszkópikus méretű daraboktól az egészen jól látható nagy darabokig – már biztosan tudjuk, hogy egyre növekvő problémát jelentenek, hiszen rendkívül hosszú a lebomlási idejük és évente több százezer tonnányit öntenek belőlük a világ vizeibe. Bálnák és tengeri madarak beleiben is találtak nagyobb műanyagdarabokat, melyek akár végzetesek is lehetnek, míg kisebb darabokat fiatalabb halak és puhatestűek gyomrában fedeztek fel. Számos – emberek által is fogyasztott – halfajtában találtak már műanyagot, melyek emberi egészségre kifejtett hatása egyelőre ismeretlen.
A tengeri műanyag csökkentésére tett kísérletek eddig kevés eredménnyel jártak: a kozmetikai és egyéb termékekben széleskörűen használt mikrogyöngyöket ugyan betiltották a Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és más országokban, de ez csak egy részét oldja meg a problémának, melynek legnagyobb okozója a műanyag szemét tengerbe szórása.
Aktivisták és tudósok arra hívják fel a figyelmet, hogy 2050-re több műanyag lehet a vizekben, mint hal.
A tudósoknak nem sikerült pontosan megérteniük, hogy a műanyag mennyiségének jelentős megnövekedése miként hathat a halak és tengeri ökoszisztémák működésére és hogy mi lehet a megoldás a probléma feltartóztatására.
A ‘Tudomány’ című folyóiratban egy korábban megjelent tanulmányt nemsokkal később egy vita után visszavontak, mert többen megalapozatlannak bélyegezték azt az állítását, mely szerint a fiatal halak ugyanúgy vonzódnak a mikroműanyagokhoz, ahogyan a tinédzserek sóvárognak az egészségtelen ételek után. A tanulmányon dolgozó tudósokat – akik semmilyen kapcsolatban sem állnak a jelenlegi tanulmány szerzőivel – azzal vádolták, hogy eltúlozták az adatokat vagy nem megfelelően végezték el a kísérleteket. A jelenlegi tanulmány nem a korábbi kiadványon alapul.
A vízi élőlények kiemelt elszenvedői a globális műanyag és hulladékproblémának. A végén igazak lesznek a jóslások, miszerint 2050-re tényleg több műanyag lesz az óceánjainkban, mint hal.
Forrás: The Guardian