Hogyan készült #1 – Dobd ki a szemetest könyv
Tóth Andi bemutatja egy mini cikksorozat erejéig, hogy hogyan készült első könyve, a Dobd ki a szemetest: Hulladékcsökkentés lépésről lépésre.
Andi a személyes blogján azt írja, hogy
a könyvem megírása nem volt egyszerű menet. Talán, ha előre tudom, hogy mi vár rám, bele sem vágok. Most viszont már boldog vagyok, mert sikerült végigcsinálni.
Szeptember elején hírül adtam nektek, hogy már csak pár hét és megjelenik a könyvem, Dobd ki a szemetest! Hulladékcsökkentés lépésről lépésre címmel. Meséltem az indulásról, és arról, hogy hogyan lett a hirtelen jött ötletből valóság, és lassan igazi kézzelfogható könyv. Ez így mind nagyon szépen, már-már romantikusan hangzik. Valójában azért voltak árnyoldalai, rémálomba illő nehéz pillanatai és szuper vidám hangulatú időszakai egyaránt. Visszagondolva már csak nevetek mindazon, amin keresztül mentünk együtt: Iza (Lelkesedés Könyvek), Merci (Merci Skoda Photography), és persze még jó pár szakértő, akik a könyv korrektúráján, borítóján, szerkesztésén, nyomtatásán keményen dolgoztak.
Fotó: Skoda Merci (Merci Skoda Photography)
Emlékszem 2018. január 21-én megkeresett egy hölgy, akit azóta szerintem nyugodt szívvel titulálhatok barátomnak, Rémán Izabella, a Lelkesedés*Tanulás*Szabadság Könyvek Kiadó vezetője, azzal szándékkal, hogy az immáron közel 18.000 tagra duzzadt Háztartásom Hulladék Nélkül facebook csoportban megoszthatja-e a hulladék csökkentésre vonatkozó kérdőívét. Nem sokat gondolkodtam rajta, beleegyeztem. Ezzel indult el a kapcsolatunk és egy beszélgetés arról, amit akkor már tudtam: könyvet írok a témában, de nem tudom hogyan tovább. Izabella felajánlotta, hogy ő szívesen mellém áll, és kiadja a könyvet.
Tóth Andi – Háztartásom hulladék nélküli rovat ide kattintva elérhető.
Elkezdtük a közös munkát a Dobd ki a szemetest! könyvemen, amelynek akkor még csak címe sem volt. Iza rengeteget segített, ő tapasztalt volt, én pedig totálisan zöldfülű ebben a témában. Sokat beszélgettünk, ő tanácsokat adott és kijavított a könyv írásban, én ugyanezt megtettem vele a hulladék csökkentés területén. Már az elején, az első személyes találkozásunk alkalmával keményen közölte, hogy nem lesz könnyű menet, hiába tűnik annak. Mert nem csupán arról szól a könyvírás, hogy a gondolatainkat „papírra” vetjük. Ennél sokkal több munka van benne, és elkezdett olyan mondatokkal dobálózni, mint például, hogy mi az egész könyvnek a „piros fonala” vagy mi a történeti részek / statisztikák / jogi tudnivalók helye és szerepe a könyvben. Igaza volt.
Az első megbeszélésünk után azt sem tudtam mihez kezdjek, és már az elején elbizonytalanodtam: jó ötlet volt egyáltalán? De a bizonytalanságomat Iza záró mondata egy csapásra feledtette és őrült erővel ugrottunk bele mindannyian a munkába:
„Engem továbbra is nagyon, és egyre jobban lelkesít, hogy egy igényes, hasznos, és minőségi dolgot tudnánk létrehozni, egy szuper inspiráló mini csapatban.” (Rémán Izabella, 2018. március 10., Gödöllő).
Munka a Balatonon
A tavasz nyugalmasan eltelt, én folytattam a hiányzó részek megírását, és nyár elejére el is készültem gyakorlatilag a teljes tartalommal. Természetesen ez ebben a formában a könyvhöz még édeskevés volt. Izabella rávilágított azokra a további feladatokra, amik még csak ezután következtek: Az egész tartalmat egységesíteni kellett, megfogalmazásában és szerkezetében egyaránt. A kialakított szerkezethez képest hiányzó tartalmakat utólag meg kellett írnom. Na ez nehéz volt, mert az ihlet és a gondolatok nem jöhettek csak úgy maguktól, mint eddig, hanem irányítottak voltak, tarkítva rengeteg kutatással és számolással. Ehhez a szakaszhoz már határidőt szabtunk magunknak: augusztus elejére el kell készülnöm az első felével, mert augusztus 1-én már korrektúrázásra kerül a szöveg. A balatoni nyaralásunk gyakorlatilag arról szólt, hogy a könyv első felét javítottam Izával párhuzamosan, hogy elkészüljünk augusztus 1-re.
A Dobd ki a szemetest első könyvbemutatóját a budapesti Magnet Közösségi házban rendezték meg.
Végül időre elkészültünk, a korrektor hölgy pedig nagyon pozitív visszajelzést adott a könyvről: jó olvasni, olvasmányos de mellette gyakorlatias és hasznos, ráadásul minimális javítanivaló volt benne (ez utóbbit egyértelműen Izának köszönhetem, aki az utolsó simításokat elvégezte a könyvön).
Augusztus végére készen volt a teljes korrektúra, indulhatott a fotózás Skoda Mercivel, akinek a szeme azonnal ráállt arra a stílusra amit én annyira szeretek. Persze a fotózás sem ment egyszerűen, hiszen volt hogy az időjárás nem kedvezett, volt, hogy kevés időnk volt, volt olyan is hogy nem úgy sikerültek a képek ahogy elképzeltük. A végére azonban ez is összeállt.
Szeptemberben a szerkesztési stádium utolsó mozzanatai zajlottak. Már megérkezett az ISBN számunk is. Pár napon belül mehet az anyag a nyomdába, és utána már nincs megállás.
A fejleményekről, és további kulisszatitkokról hamarosan hozom a következő beszámolót.
További a Dobd ki a szemetest! című könyvemmel kapcsolatos posztokat itt olvashatóak.
